/3\

/3\

-Ekkora kibaszást! Eljöttem szórakozni, megtaláltam a legjobb bőrt az egész bárban, erre öt percnél tovább nem bírja a vonaglást és elmegy a picsába.-mormog Yoongi felháborodva.-Hoseokie, mesélj csak, neked ki jön be legjobban innen?-löki oldalba durván egy perverz mosoly kíséretében, mintha nem lenne vele tisztában, hogy neki van párja.
J-hope Suga kérdésére csak összevont szemöldökökkel reagál, de végül gondolkodóra vált. Yoongi vár, hiszen tudja hogy barátjának is megakadt szeme az imént eltűnő tüneményen, és kíváncsi válaszára.

-A narancsfej. Tetszik a mozgása.-préseli ki végül a tömör választ némi elmélkedés után.

-És semmi több?-érdeklődik Yoongi továbbra is. Hope egy egyszerű fejrázással nyugtatja meg az egyre izgatottabb Sugát.

-Huhh, reméltem is hogy ez lesz a válaszod.-veregeti oldalba Hoseokot.-Semmi kedvem nem lett volna most emiatt egy veszekedéshez.-zárja le a témát Suga egy fölényes mosollyal.

Míg J-hope a táncos előadásokat kémleli bágyadtan, addig Yoongi egy sugárzó alakra lesz figyelmes, aki épp asztaluk felé halad. Lelkesen rázza fel Hope-ot: -Nézd, ez az este mégis az én estém!-ugrik ki majdnem Suga a bőréből.

-De jó~! Biztos jön beszélgetni a táncról.-állapítja meg J-hope vidáman.

-Te nagy barom vagy, haver. Szerinted egy melegbárba ilyenekről jönnek társalogni az emberek?! És ha jól tudom, az előbb általa képviselt stílus, és a tiéd nagyban különböznek. Vagy esetleg te ezzel törtél a csúcsra az iskolátokban?-piszkálódott még egy kicsit Yoongi, míg a kis ördög hozzájuk nem ért. Hoseoknak már nem hagytak időt válaszadásra, amint Jimin testközelbe ért a fiúkhoz, Suga már lelkesen üdvözölte és le is támadta.

-Szia szépségem! Csak nem megkívántál onnan a színpadról?-vált Yoongi érdesebb hangjára, és már ölébe is vonná a kis táncost, de Jimin nem adja magát könnyen. Főleg nem neki.

-Szia seggfejkém!-mondja ezt a kisördög olyan mézédes hanggal és mosollyal, mintha éppen kedvesének bókolna.-Ő veled van?-mutat vágyakozó szemeivel a bambuló Hope felé.

-Ó, hogy Hoseokie?! -az említett Sugára kapja tekintetét- Persze! Elhoztam szórakozni, és megmutatani, hogyan kell élvezni az életet.-és Yoongi megint megpróbálkozik a Hoseokról szemét le nem vevő karcsú táncost egyre jobban domborodó ölébe húzni. Jimin nagy egyszerűséggel lerázza magáról a kapaszkodó ujjakat, és egy jobb helyet keres magának Hoseok közelében. A sort arca közelebbről való megismerésével kezdi: közvetlenül elé áll, majd lehajol hozzá, kezeivel az áldozat combjain támaszkodik meg. Pofijára angyali ártatlanságot varázsol, és úgy vizsgálja Hoseok férfias vonásait. Bizonyára tetszik neki amit lát, nem hiába csapott le erre a társaságra. Pontosabban J-hope-ra.

-Hello-töri meg Hope ezt a jelenetet ezzel az egyszerű szóval, mikor Jimin és az ő orra már zavarba hozó távolságba nem kerülnek. Ennek ellenére egyikőjükön sem látszott zavar, Jiminen azért nem, mivel már képzett volt, és amúgy is tőle kéne hogy zavarban legyenek, Hoseokon pedig az alkoholnak köszönhetően nem volt jele ilyesminek. Teljesen természetesen viselkedett, mintha ez egy olyan helyzet lenne. Jimin megunta a szemezést. Megérezte az alkohol szagát prédáján, aminek magában örült is, így talán nem kell majd olyan durvának lennie, ha áldozata esetleg ellenkezne. Hol érdekli az őt, hogy tetteivel esetleg kapcsolatokat tehet tönkre? Őt elhatározása hajtja, miszerint magáévá teszi kiszemeltjét, bármi áron.
Folytatja intézkedését: most Hoseok mögé settenkedik, nyakába hajol, kezeit szép lassan vezeti le válláról hasa aljáig, ameddig csak elér. Hoseok mostmár kezdi magát kicsit kellemetlenül érezni, ennek ellenére nem mozdul, csak kérdőn néz Yoongira. Barátja arcán dühöt lát, de nem rá dühös, inkább a neki csalódást okozó ördögre. Nem vár sokat, az előtte álló kis asztalt majd' fellökve kel fel helyéről, és a vörös szörnyet karjánál szorítva tépi le Hope-ról. Nam rendesen tudatába véste, hogy vigyázzon ügyetlen barátjára, nem is akarta hagyni hogy leteperjék. Már Suga is kezdte megbánni, hogy azt találta ki, elhozza ide Hoseokie-t.

-Szállj le róla.-sziszegi Yoongi komolyságtól sistergő hangon Jimin képébe. Ő gonosz mosollyal és szemei villogtatásával néz farkasszemet Sugával.

-Nem tetszik valami? Féltékeny vagy, hogy a kis barátod kell -szünetet tart, és undorodva méri végig Yoongit tetőtől talpig- helyetted?-ezt a szót undorral tele köpi oda neki, majd a gyenge kis dohányzóasztalra löki Sugát minden erejével, vigyorogva. Felemeli a kezét, jelezve a biztonságiaknak. A bestia mozdulatára már ugranak is, és az az ember terem ott, akire Namjoon rábízta a fiúkat. A férfi felsegíti Sugát a törött asztalról.

-Köszönöm uram.-mondja udvariasan. Összeszedve magát, leporolja karjait, és szembe áll Jiminnel. A narancs gúnyosan vigyorogva várja következő tettét. J-hope csöndben ülve nézi az eseményeket közelében.

-Figyelj, te kis lábtörlő. -kezdi Yoongi Jiminnek intézett monológját- A külsődből nem gondoltam volna, hogy egy ilyen megrohadt személyiséged van. De ezzel nem is lenne baj, azt is mondhatom hogy tetszik. Az a baj, hogy fölényesen viselkedsz. Pedig nem olyan helyzetben vagy. Aki itt parancsol az nem te vagy. Te egy kihasználható szajha vagy. Nem tanították?-és már lendíti is karját egy Jiminnek szánt jobbos reményében. Viszont ez az ütés nem ért célba, a táncos rezzenéstelenül áll egy helyben, arcán kitörni készülő nevetés jelei fedezhetők fel. A biztonsági könnyedén, egy kézzel tartotta vissza Yoongit, hátánál fogva ruháját szinte már felemeli a padlóról. Ő próbál megszabadulni a kéztől, de az őr erre elkezdi magával vinni a kijárat felé. Yoongi még próbál kiabálni a nélküle maradt Hoseokie-nak, de a nagydarab férfi a kapuhoz érve csak lök rajta egyet, és ezzel Suga elintézte magának, hogy aznap már ne engedjék vissza.

/2\

/2\

A napnak vége, legalábbis a tanításnak. Hoseok büszkén vonul végig a kijárathoz vezető hosszú folyosón Taeval nyomában. Külsőre nem lehetne megmondani, hogy ők egy pár. De nem is nézné ki belőlük senki, hiszen Hoseok az iskola legnépszerűbb diákja. Páratlan tánctudásával nyerte el azt a hírnevet, amit jelenleg élvez. Nem kérkedik, viszont szereti ha középpontba kerül, és az esetleges bókokat sem utasítja vissza. Taehyungról sem lehet feltételezni, hogy legjobb barátjához vonzódik. Ő egy szerény de közvetlen fiú, a drámaszak legelismertebb tanulója. Tehát ez a titok csak kettejüké. Ez nem is titok, hanem inkább az életük. Ha valaki azt hiszi ismeri őket minden oldalról, akkor az téved.

Ezen a péntek délutánon is együtt mentek haza. Felkísérni soha nem szokták egymást, mivel szemben laknak egymással. Ma is így történt: mikor megérkeztek Tae és Hoseok elköszöntek, és mindenki a saját tömbjében haladt felfelé, a saját emeletére, a saját lakásába. Hogy miért nem költöztek össze, maguk sem tudják, de majd eljön az alkalom. Most még kiélvezik azt a kis privát életet, amiben a maguk dolgát teszik, de egy nap összefűzik életüket. Ezt még soha nem mondták ki, de mindketten így éreznek.
Jól esett már nekik az az akció a fiú mosdóban. Hiányzott nekik egymás teste, ez az intimebb együttlét. Év vége felé járunk, és pont egy hosszú hétvége következik. Megbeszélték hogy majd töltenek benne együtt egy kis időt, de az első napokat még pihenéssel, esetleg tanulással töltik.

Szombatra Hoseok lazítást tervezett, esetleg találkozik pár haverjával. Ismer két fiút, van hogy együtt neveznek versenyekre, vagy együtt rappelnek és írnak dalokat. Az "alvilágban" nagy a tekintélyük. Elismeri őket a többi rapper is. Bár ez J-hopenak egy hobbi, de komolyan veszi és jó is benne. Igen, Hoseok lent J-hopeként ismert. El is tervezte, felhívja társait és egyeztet velük egy közös lazulást. Összeülnek beszélgetni, iszogatni, esetleg ötletelnek új számokról.

Hoseok programja délután kezdődik. Tae kihasználja a délelőttöt, és végig alussza. Dél elmúlta után egy kicsivel fel is kel, és lassan elkezdi kelés utáni rutinjait. A fürdőben végez háromnegyed óra alatt, felöltözik, majd ennivalót keres. Egy könnyed rántottához még van elég alapanyaga, de később máshogy kell ételhez jutnia. 
Tae úgy tervezte, hogy a nap hátralevő részében tanulásra szánja magát, majd ha végzett kicsit takarít is. Szorgosan neki is látott, mert szünet után vár rá néhány fontos vizsga.

~

Egy nyugis és hangulatos bárban a félig józan csapat éppen az induláshoz szedelőzködik, hiszen a Nap már lemenőben, és a csapat feje is jobbnak látja ha inkább elindulnak hazafelé. A félig józan csapatot mondhatjuk félig részegnek is. Úgy kell elképzelni, hogy a háromból egyikük teljesen józan, a másik kellemesen iszogatott, de azért még képben volt, az alkohol csak modorára van hatással. És végül itt van szegény Hope, aki megkaparintott egy üveggel az elmehomályosító italból, viszont rá az az egy üveg is olyan hatással van, mintha a tízszeresét fogyasztotta volna el.

-Ne dobjalak haza titeket?-érdeklődik Namjoon Yoongira pillantva, miközben meglóbálja kocsikulcsát.

-Ugyan, Monster! Ne aggódj miattunk!-válaszol Suga eltökélten, hangos és határozozz hangon, egy üveget feltartva kezében-Egyébként még nem terveztem itt lezárni a bulit.-kortyint az üvegből, miután szájához emelte azt.

-Ööhmm...vagyis..?-néz rá Nam kérdően, egyik szemöldökét felhúzva.

-Tudok egy jó helyet, ami érdekelné Hoseokie-t, és akár engem is.-Hope erre a mondatra felnéz Yoongira, és csuklik egyet.-Itt van, nem messze! Gyere J-hope, menjünk, mielőtt még lemaradunk valamiről!-és Suga föltápászkodik helyéről, majd Hoseokot támogatja, nehogy hasra essen. Rap Monster ezt a jelenetet aggódva figyeli, de nem avatkozik bele.

-És...ne kísérjelek el benneteket legalább addig?-ajánlja fel Nam segítségét, míg felméri a két fiú állapotát. Megállapította hogy Hope nem túl stabil, és Suga nem bírja egyedül. A fiúk közé áll, és bebújik karjaik alá, hogy tudjanak rá támaszkodni.

-Ha gondolod...de vigyázz, mert könnyen rád tapadnak ott!-Yoongi hangos szaggatott nevetésben tör ki mondata végén, amit Nam végképp nem ért, de betudja az alkohol mellékhatásának.

-Akkor, merre?-kérdi RapMon mikor már az utcán ácsorognak.

-Gyere csak utánam!-indul meg Suga határozott léptekkel az utca túloldalára, magával rángatva a többieket. Namjoon nem foglakozik Sugával, inkább azon mesterkedik, hogyan fogja J-hope-ot, hogy minél előbb átérjenek az úttesten.

-Mi a fasz bajod van, te barom?! Nem látod hogy Min Suga éppen átkel az úton?!-hallja meg Mone Yoongi fenyegető és ingerült hangját, majd odapillant. Suga éppen egy autóssal vitázik, aki vadul nyomja a dudát. A sofőr arcát nem látja, mert a reflektor szemébe világít, de búzgón kezd a kocsi irányába mutogatni, hogy elnézést kérjen barátja nevében. Gyors léptekkel próbálja utolérni barátját, míg a másikat húzza maga mellett. Fellöki őket a járdára, és szusszan egyet. Eközben persze Suga nem áll meg, még mindig eltökélten lépked feltehetően a hely irányába, amiről beszélt. Namjoon összeszedi magát és Hope-ot, majd követi társát.

-Igen, baby!-kiáltja el magát Suga, jelezve hogy megérkeztek. Egy gazdagon kivilágított szórakozóhelyre érkeztek, ahol feltűnően csak férfiak tartózkodnak.

-Ez most komoly?-néz be Nam a bejáraton keresztül a helyre, és értetlen fejjel néz Yoongira.

-Gyere Hoseokie, megmutatom hogyan kell szórakozni és élvezni az életet!-elkapja Hope karját és kirántja Mone tartó kezei közül, közben figyelmen kívül hagyva Nam előzőleg feltett kérdését.

-Rendben, én nem szólok bele hogy mit csinálj. Viszont Hoseokra nagyon vigyázz! Figyelj rá, és ne engedd hogy valami hülyeséget csináljon!-köti Yoongi orrára, megragadva vállát és közvetlenül a szemébe nézve beszél, ezzel nyomatékosítva komolyságát.

-Jó, jó, tisztában vagyok vele!-söpri le Namjoon kezeit magáról-De nem vagyunk szűz kisfiúk, és megérdemli a szórakozást!

-Oké, de attól még nem tartom jó ötletenk.-sóhajt RapMon. -Kérem, vigyázzon erre a két balfékre, nem akarom hogy bajba keveredjenek.-sétál a kapuban álló biztonságihoz, és kezd a pénztárcájából előkeresni némi pénzt.

-Kérem uram, erre nincs szükség. Ez a munkám.-nyugatatja meg a kétségbeesett Namjoont, majd védelme alá veszi a két fiút.

-Nagyon köszönöm!-hajol meg Nam szinte már a srácok helyett is.-Yoongi, vedd komolyan amit mondtam. A szemed Hope-on, és ne csinálj olyat amit még megbánhattok.-lép oda utoljára barátaihoz, majd elköszön és elhagyja a helyszínt.

-Uraim, erre tessék!-kíséri helyükre a megrészegült párost. Egy színpadhoz meglehetősen közeli asztalhoz ülteti őket, majd a biztonsági visszatér eredeti helyére.

-Hobi, látod azt a kis huncut narancsfejet?-mutat Yoongi újdonsült kiszemeltjére, és közben oldalba löki Hoseokot, amivel eléri hogy figyeljen rá. A narancs tincsekben pompázó angyali mosolyú ördög olyan beleéléssel táncol, hogy egyből felhívja magára tánckirályunk figyelmét is.
A fiúk bánatára éppen váltás volt, ezért célpontjuknak el kellett hagynia az emelvényt, és a srácok szem elől tévesztették. Yoongit a fiú elbűvölő mosolya és formás teste ejtette rabul többnyire, viszont Hoseoknak elképesztő táncától esett le az álla. Neki meg sem fordultak bódult fejében azok a mocskos gondolatok, amik Sugáéban viszont igen. Előfordul hogy megnéz más férfiakat is, viszont szívében csak egy embernek van hely, ami már foglalt. Tudtára akarta adni mennyire szereti, de előfordul hogy hibázik, viszont szerelme mégsem szól érte.

Míg Hoseok ezen mereng kómás elmével, addig táncosunk intézkedésbe kezd.

-Az az asztal az enyém!-mutogat kis társaságunk felé buzgón és magabiztosan, izzadságcseppektől csillogó arccal.

-Mit képzelsz magadról, te kis senki?! Azt hiszed idejössz és máris megkapsz akármit?? Ahoz hogy kiérdemelj egy olyan társaságot, keményen kell dolgozni, és a ranglétrán hosszú az út a csúcsig!-veszekedik vele kollégája-Amúgy is, én előbb kinéztem magamnak őket!

-Ugyan drága, téged észre sem vettek!-röhögi körbe még mindig öntelten-Nem láttad hogy rám folyatták a nyálukat?-néz vetélytársára lenézően, és elindul asztaluk irányába.

-Park Jimin! Azonnal gyere vissza te utolsó hímringyó!-Jimin viszont ördögi mosolyával hagyja el a pihenőhelyet, és hátrafordulva "elköszön":

-Pá-Pá, ribikék!-integet gúnyos mosollyal, majd megfordul, és válla fölött még búcsúzóul beint egyet.

/1\

/1\

A tanár háttal az osztálynak ír egyenleteket a táblára. Az osztály csendben körmöl. Mi hátul szemezünk Hoseokkal. Én szenvedve tűrtőztetem magam, és minden percben az órát lesem, hogy mennyi idő van még hátra. A kicsengő a megváltást jelenti számomra. Fel is ugrottam székemről és rántottam magam után barátomat. Még senki nem volt a folyosón, tehát észrevétlenül szivároghattunk be a férfi mosdóba. Jobb helyet nem találtam, szükségeim kielégítésére ez is tökéletes helyszín.

-Rendesen felhúztál-morgom zihálva, míg betuszkolom magunkat egy fülkébe. Ő elégedett perverz mosolyával jelzi, hogy benne van a játékban. Sőt, azt sugallja hogy nagyon örül magának, mivel sikerült elérnie célját. Mint mindig.

-Ne csak állj ott, segíts rajtam!-kezdek hisztizni.

-Hiszen te vagy az, aki áll-néz le arra a bizonyos álló pontomra, és végre elkezdi hasznosítani magát. Lassan vezeti rá kezét, és egyre keményebb leszek. Gyönyöröm közben észbe kaptam, és leellenőrzöm hogy vele mi a helyzet. Nála sincsenek másképp a dolgok, ezért gondoltam én is segítek neki. Amúgy sem bírtam ki anélkül, hogy ne érjek hozzá, ha egyszer olyan csábító. Az ég felé néz és felmorran. Most kiegyenlítettem. Persze eközben ő sem pihen, és éppen nadrágomat gombolja ki türelmetlenül, hogy utána térdig lehúzhassa rólam. Nincs szükség teljes levetkőzésre, amúgy sincs rá igény se lehetőség. Csak meg kell teremteni a hozzáférést a létfontosságú helyekhez. Ő meg is tette. Már boxeremben mászkál ujjaival. Mivel hangomat nem bírom tovább visszatartani, ezért jobb ötletnek láttam hogy szájába lihegjek. Szívesen fogadott ott is, és be is engedte nyelvemet és kéjes nyögéseimet. Alig bírtam magammal. Mikor az ajtóhoz nyomott, és kemény farkát az enyémhez nyomta, ott betelt a pohár.
Most én simultam az ő testéhez, azzal a céllal, hogy leültessem a WC fedőjére. Sikerrel jártam, és vadul tolakodtam nemi szervéhez. Nem segített, megvárta míg leszenvedem róla alsóját, közben arcomat vizsgálta. Engem nem zavart, szeretem érezni hogy érdeklem őt.

Tövénél rámarkoltam izgatott tagjára, és nyelvemmel játszani kezdtem vele, mint egy nyalókával. Vigyorogva kaptam fel a fejem, hogy megpillanthassam élvezkedő fejét. Nem volt rá szükség, mert a hangjaiból ki tudtam szűrni, hogy jó munkát végzek, de mégis jól esett végignézni testén. Nem sokat hezitáltam, számba vettem és folytattam elkezdett feladatomat. Ő hajamba vezette ujjait. Nem erőszakoskodott, csak simogatta tincseimet. Gyengéden tartotta velem a kapcsolatot.
Másik kezem nem volt tétlen, magamat kezdtem felkészíteni, hogy ez már ne vegyen el tőlünk értékes perceket. Ezt a műveletet két percig bírtuk folyamatosan, aztán hajam erősebb húzásával ő is jelzett, hogy belevághatnánk már. Egyetértek vele, én is kész vagyok.
Mily meglepő, átvette az irányítást. Felállt eddigi helyéről és megfordított. Így háttal voltam neki, és a fülke oldalának támaszkodtam kezeimmel. Egy csókot még így is kierőszakolt, tehát mielőtt belém hatolt volna, hátrafodította a fejem és számba dugta nyelvét. Nem érdekelte hogy előbb még másik szerve volt a számban, olyan szenvedéllyel falt, mintha meg akarna enni. Imádom hangulata ingadozását. Előbb még simogatva élvezte játékunkat, most pedig dominánsan uralkodik, és határozottan elmerül bennem. Derekamnál fogva biztosította fogásomat, én eközben pedig körmeimet a fülke oldalán végighúzva próbáltam megszokni jelenlétét a testemben. Nem mondom hogy rosszul esik, de az első fél perc kellemetlen. Míg várta hogy mozoghasson, addig engem kényeztetve vezette kezét oda, ahol nagyon kemény, és most ő játszadozott el velem. Észre sem vettem mikor kezdte el ringatni csípőjét, éppen józan eszem megtartásával küzdöttem.
Egyszer csak elengedte férfiasságomat, aminek titokban hálád adtam, mert a tempó már túl gyorsnak bizonyult. Karom alatt hátrapillantottam, és azt láttam, hogy egyenruhája zsebéből előkap egy kis kézi tükröt. Ez kissé meglepett, de megkérdőjelezésre nem hagyott időt.

-Tessékh, ezt fogd megh.-küszködött a levegővel ő is.-Szeretnémh látni a pofidath, mikor a csúcsra érszh.-vigyorgott a szemembe immár a tükrön keresztül. Teljesítettem kérését, úgy tartottam a kis tárgyat, hogy jól lássuk egymást.

Hangunk visszafojtásával már nem is próbálkoztunk, a kontrollt magunk felett elvesztettük. Borzasztó nagy szerencsénk volt, hogy ebben a szünetben senkinek nem volt kedve könnyíteni magán.

Mindketten közel álltunk a megváltó pillanathoz. Próbáltam kezelni egyre mélyebbre hatoló lökéseit, de hogyan tudtam volna? Azt a pontot annyiszor eltalálta, és olyan precízen, hogy abban a pillanatban kitüntettem volna érte. A vége felé haladva egyszerre néztünk össze a tükör segítségével, és láthattuk egymást arcát, ahogy egymástól járunk a fellegekben. Jó ötlet volt ez az eszköz tőle, irigylem az ilyen gondolataiért. Láttam szemében megcsillanni a gyönyört, és ez pluszt adott a merev tagja által nyújtott érzéshez. Iránta érzett szerelmem "jele" a falon is meglátszott, hiszen nedvemnek nem igazán volt választása máshova kerülni.

-Szeretlek, kis Taém.-vont magához, és összeérintettük orrunkat.

-Köszönöm, hogy kielégítetted vágyam-néztem mélyen barna szemeibe, és el is vesztem bennük.

-Ne köszönd. A szerelmem vagy. Én izgattalak fel órán, nem emlékszel?-válaszolt csintalan mosollyal.

-De...pontosan emlékszek, te őrült.-vigyorodok el, és megpuszilom mosolygó ajkait.

-Öltözz fel, én addig kezdek valamit ezzel-nézett végig rajtam, majd mutatott kis nyomomra a falon.
Még a fülkében becsatoltam nadrágom és megigazítottam ingemet, aztán mentem a csaphoz. Kezet és arcot mostam, majd barátom által széttúrt hajamat tettem rendbe kicsit. Visszaléptem hozzá, és megnéztem ő hogy halad. Hátulról öleltem át, szorosan magamhoz húzva, és válla fölött bizonyosodtam meg róla, hogy eltakarította a bizonyítékot.

-Ügyes vagy.-súgom fülébe, és mögé puszilok. Elégedetten morog. Ezt is annyira imádom.-Ez még nálam van. Vigyázz rá, mert még hasznos lehet máskor is.-csúsztatom vissza a kis tükröt zakója zsebébe.

-Mindig nálam van, csak eddig elfelejtettem használni-nevet fel, és felém fordul.-Induljunk picim, mert elkésünk az óráról.-kaptam egy utolsó csókot, és úgy hagytuk el a helyszínt, mintha mi sem történt volna.

#5 Esti beszélgetés

#5 Esti beszélgetés

Namjoon

Jó végre itthon lenni. Elfáradtam, pedig csak néztem ahogy Mingi dolgozik. Elképesztő volt. Bele élte magát de még közben is viccelődött meg beszélgettünk. Jó hangulatot teremtett és nem fél a főnöktől. Rajta is láttam hogy kedveli az új munkaerőt. Az még bónusz hogy lány és ilyen okos is. Elsőre félénk volt, de nem csoda. Amikor szóba hoztam Hobit egyből visszatért pironkodó oldala. Vicces látni hogy mindkettőjükből ugyan az az érzés tör elő egymás hallatán vagy láttán. Mint a tinik. 
Mingi mesélt magáról és arról, hogyan és miért jött ide. Mesélt barátairól és megtudtam hogy 21 éves. Csak egy év van közte és Jungkook között. Kookienak így már lesz egy noonája is.

Jól elszaladt az idő az irodában, kinézve láttam hogy már megy le a nap. Akkor már Mingi is végzett, a billentyűzet mellé hajtva fejét aludt be kicsit. Mielőtt elindultunk volna, lebeszéltem a főnökkel terveimet. Ő nem volt ellene, viszont rendesen orromra kötötte a szabályokat. Tisztában voltam mindennel, de elkönyveltem a sikert. Udvariasan elköszöntem és felkeltettem az alvó lányt. Nem volt magánál, de sétálni épp hogy tudott. Lakóhelyünk épületének liftjében végképp elaludt. Szerencsére Hoseok sietett segítségemre, vagyis inkább Mingi segítségére, és közös erővel vittük fel új otthonába. El kell ismernem, a srácok ügyesen megcsinálták a szobájukat. Hobi most bent van vele, biztosan gyönyörködik benne.
Én a konyhában eszem saját finomságomat, csoda hogy a többiek még meghagyták. Normál esetben már a helyét sem találnám. Hátradőlve székemmel pont rálátok a folyosóra, és látom ahogy Hope a legkisebb zajjal kioson a sötét szobából. Kis vendégünket, pontosabban új lakótársunkat és barátunkat hagyja pihenni. Szalad szobájába, a többiekhez megy beszélgetni. Én mosolyogva fogyasztom el maradék sütimet, aztán beállok az ajtójukba és nézem mit csinálnak. Meglepetésemre mind a hatan bent ülnek és társalognak, miközben néhányan segítenek Hobinak pakolni. Suga veszi észre elsőnek hogy én is csatlakoztam.
-Héj Nam, mi lenne ha mesélnél a történésekről ennek az őrültnek?-mutat Hobira nevetve, aki a szoba közepén ül a halom holmijával. Ahogy észre vesz, kíváncsian fordul felém és mosolyogva várja hogy elkezdjem.
-Örömmel, de ahoz ide kell engedjetek.-és huppantam is az ágy szélére törökülésben. Kialakult egy kis kör, és közösen beszélgettünk.

-És mondd csak Hyung, Mingi hány éves?-teszi fel Kook ezt a kulcsfontosságú kérdést kíváncsian mosolyogva. Nem tudom örülni fog-e a válasznak.
-Tényleg, ezt még én sem tudom...-mondja Hobi elgondolkozva lehajtott fejjel.
-Remélem az oppája vagyok!-kiált fel gyerekesen Taehyung.

-Nem, mert én vagyok az ő Oppája!-csapja nyakon váratlanul Hobi. Ezt a jelenetet közösen nevetjük ki.

-Az biztos, hogy Jin-hyungnál nem idősebb-pillantok szórakozottan az említettre. Mindig cukkoljuk a korával, de nem haragszik meg. Tudjuk mind, hogy ugyan olyan gyerekes is tud lenni mint például egy Jungkook, de így szeretjük.

-Hobi, te valóban az oppája vagy-nyugtattam meg izgatott barátomat. Ő vadul tapsikolva ugrál a földön ülve. Jungkook egyre nagyobb szemekkel bámul, hogy mondjam végre a választ. Biztos azon izgul, hogy idősebb-e nála.

-Sajnálom pici Kook. Mingi neked Noona.-hajolok felé hogy elérjem vállát és megveregethessem.
-Ahhj, tudtam...-birizgálja csalódottan lábát.
-Ne búsúlj, Kookie. Így te maradsz a mi értékes kis maknaenk.-csimpaszkodott hátulról nyakába ChimChim.

Ezek után még maradtunk egy kicsit, de így is hosszúra nyúlt a beszélgetés. De jól esett, nem sokszor csinálunk ilyet, és már pont ránk fért egy alapos beszélgetés. Meg kellett győződnöm a tagok állapotáról, és arró, ki hogyan áll ehez a Mingis helyzethez. A fiúkon örömet láttam, senki nem ellenezte. Szerintem is jó, vinni fog egy kis plusz színt az életünkbe, és J-Hope is megérdemli már az ilyen társaságot. Az elmúlt időszakban ő öntötte ki nekem legtöbbször lelkét, és látszott hogy valami hiányzik neki. Nagyon erős a szelleme, mégis láttam azt a kevés elbúvó szomorúságot. A srácokkal mindig szórakoztattuk, és jó figyelemelterelésül szolgált. De mivel ilyen sebezhetővé vált, engem nem lepett meg, hogy Mingit látva a boltban megtört ez a hatás, és szívét kitöltötte végre a szeretet, így lesz egy ember akiről ő gondoskodhat, és már nem nekünk kell róla.

Szóval este tízig beszélgettünk, aztán mindenki ment dolgára, és szép sorban a fürdést is letudtuk. Én most végeztem, Hoseokkal most cseréltük egymást. Szaladtam szobámba átöltözni, ahol szobatársam, Jin már aludt. Pizsamámba bújva elindultam a folyosón, hogy megnézzem Mingi állapotát. Azóta sem mozdult mióta leraktuk. Abban a pózban alszik ahogy letettük. Annyi történt azóta, hogy szája kinyílt és úgy szunnyadt. Ezt megállapítva hagytam magára, és vártam hogy Hobi is végezzen a tisztálkodással. A fürdőajtó mellett állva kint vártam. Ő már felöltözve lépett ki, nedves hajjal.
-Szia hyung!-üdvözöl mosolyogva.
-Gyere ide!-karolom át. Így kísérem üres szobájába. Jimin és V átmentek Kookhoz.
-Én annyira hálás vagyok! Neked köszönhetek mindent, viszont nem tudom hogyan tegyem-terül el nagy ágyán és a plafont lesi. Felül és úgy néz rám.
-Ne gondolkozz ilyeneken. Szívből teszem, és mert Mingi mostmár a csapatunk része. A fiúk nevében is beszélhetek azt hiszem.-álltam vele szemben és úgy társalogtunk.
-Remélem Mingi szeret majd velünk lenni.-mondja álmodozó hangon.

-Ezt már most garantálom-vigyorgok felé.-Amikor az irodában beszélgettünk és szóba hoztalak, egyből kipirult. Úgy érez irántad ahogy te is.-csodálkozva hallgatott végig, és aztán magához ölelte egyik párnáját.

-Mi lenne ha most mennénk aludni? Holnap szabadok vagyunk és beavatjuk őt rendesen.-vetettem fel az ötletet és elindultam az ajtó felé.
-Köszönöm.-hallottam hátulról és visszafordultam. Még mindig ágyán ült, és olyan komolyan és határozottan mondja ezt a szót, hogy már tényleg szívemig hatol.
-Mondtam már hogy ne köszöndd. Hányszor fogom még ezt hallani?-mosolygok hogy megtörjem komolyságát.
-Még sokszor. És lehet nem csak tőlem-nevet fel.
-Értettem. Én tényleg megyek. Viszont nem akarod megnézni?-biccentettem a szoba felé ahol lány barátunk aludt. Ő már pattant is fel, én pedig szobámba vánszorogtam.

Hoseok

Nem akartam felkelteni, se sokáig maradni. Viszont muszáj volt elalvás előtt még egyszer megnéznem. Leellenőrizni álma nyugodtságát, teste melegét. Az ablakokon beszűrődő pici fény elég volt, hogy lássam őt. Letérdeltem ágya mellé, és csak néztem. Most örökre fejembe vésem ezt az arcot, minden vonásával együtt. Közelebb hajolok óvatosan. Ujjammal gyengéden odébbhesegetem az oda nem illő hajszálakat arcából, és úgy is megcsodálom. Pár perc elteltével felgyülemlett bennem a vágy és a bátorság, hogy máshogy is megérintsem. Felállva eddigi helyemről fölé hajoltam, és egy nagyon gyengéd, de szeretettel teli puszit nyomtam homlokára. Letörölhetetlen mosollyal sétáltam halkan az ablakhoz, és behúztam a sötétítő függönyöket, hogy reggel se zavarja semmi az alvásban. Csendben hagytam el a szobáját, és én is nyugovóra tértem. Azzal a tudattal hajtottam álomra a fejem, hogy a szomszéd szobában egy angyal pihen. Álmomban együtt nevettünk és karjaimban tarthattam. Életem legszebb álma, viszont az benne a jó, hogy a valóságban is megtehetem.

#4 Kiderül

#4 Kiderül

Külső szemszög

Nam magához vette saját csomagjukat, ezzel kezei meg is teltek. Amíg Mingi kiszenvedte bőröndjét az asztal és a székek fogságából, addig Hobi már röppent is segítségére.
-Ezt bízt csak rám-néztek e kijelentés közben mélyen egymás szemébe. Mingi nem ellenkezett, átengedte az irányítást, a másik táskája még amúgy is vár rá. RapMon csak vigyorog magában ezen a jeleneten. Maga sem érti miért, de eközött a kettő között már most olyan megmagyarázhatatlan kapcsolat van, hogy rá is hatással van.

Mikor végre sikerült összeszedni holmijukat, a fiúk ismét eltakarták arcukat, udvariasan elköszöntek és indultak is hazafelé. A srácok sietősre fogták. RapMon azért, hogy kisebb legyen a lebukás esélye, Hope viszont azért, hogy újonnan szerzett ismerősüknek ideje se legyen meggondolni magát. Minginek viszont ez eszében sem volt, inkább realizálni próbálja magában az eseményeket.

Mingi

Azta. Ez durva. Még mindig nem hiszem el. De álmaimból tanulva ki kell használnom a helyzetet, mert bármelyik pillanatban vége lehet. Nem is tűnődök tovább, inkább kiélem magam és majd később kielemzem. De várjunk. Van egy dolog ami nem hagy...amikor J-Hope letámadott, majd még Rap Monster is megjelent, akkor kicsit elkábultam. Annyi rémlik homályosan hogy Hobi komolyan és érzelmekkel tele magyarázott Namnak. Foszlányokra emlékszek is belőle. Említett valami csodát, meg elvesztést. Nam pedig a szeretetről meg az őszinteségről mondott talán valamit. Remélem Hopi jól van és nem szomorú. Nekünk fanoknak mindig a legvidámabb arcát nyújtja, ezért is tisztelem. De ők is emberből vannak, és most lehet egy mini lelkizést bonyolítottak le. De tudom hogy Nam nagyszerű ember, ezért is kiváló leader. Sokat köszönhetünk neki.

Külső szemszög

Míg Mingi ezeken tűnődött, addig már félúton jártak. A fiúk megtárgyalták ki mit csinál, és arra jutottak, hogy amíg RapMon Mingivel megy elintézni a munkával kapcsolatos teendőket, addig Hobi szépen kiszolgálja fent a fiúkat. Namjoon megy ügyintézni, ő jártasabb benne, meg ő felelős az ilyesmikért...mondjuk ez nem teljesen a bandával kapcsolatos dolog, de ő tesz róla hogy az legyen. Már mindent ki is dolgozott fejében. És tudja magáról hogy jó a meggyőző képessége.
Hoseok azért megy inkább a dormba, mivel túl izgatott. A srácok ezt biztosan észreveszik majd, de talán nem is olyan nagy gond. Inkább a fogadtatástól fél egy kissé. De már ő is döntött, és bízik barátaiban.
Hátralévő útjukon Nam ismertette a helyzetet Mingivel is, Hobi pedig összeszedte magát. Amikor két magas épület elé értek, Hobi a baloldaliba szállingózott be, Mingi pedig RapMont követve a mellette lévő lépcsőin haladtak felfelé.

Hoseok

Ez a bőrönd eddig is ilyen nehéz volt? Most veszem csak észre. Mondjuk eddig mással foglalkoztam... Már nincs sookh. Végre.
-KEDVENC HYUNGOTOK, HOBI HAZAÉÉÉRT!!-tudatosítottam mindenkivel hogy megjöttem. Üdvözlésemre persze senki nem jött, csak egy morcosan megvető Yoongi-arc fogadott a konyhában. Megértem, mert fáradt szegény. Jó munkát végzett, megérdemli jutalmát. A cuccokat az asztalra pakoltam, és Sugának már adtam is sajátját. El is tűnt, bevetette magát a TV elé, és a kanapén szándékozta elfogyasztani kávéját. Magamhoz véve a többiek finomságait indultam is volna először bekopogni hyungunkhoz, de a folyosón belebotlottam Taeba. Időben megragadta kezem és állított meg a kopogásban. Szája elé emelte hosszú ujját, és elsuttogta hogy őt most ne zavarjam, mert éppen szépítő alvást tart. V is elég kómásnak tűnik, tuti én keltettem fel, de már biztos várta az édességét, ezért egyenlőre még közös szobánkba tessékeltem, leültettem és kezébe nyomtam az ő sütijét. 
Kettő letudva, egy alszik. Akkor megkeresem Jiminit és Kookiet. Nyitott ajtónál videóztak, de nem hangoskodtak. Bekukkantottam hozzájuk, de elsőre nem vettek észre. Az ágyon heverésznek és egy tabletet közösen nézve szórakoztatják magukat. Mikor kicsit felnevettek, csak akkor vették észre hogy nincsenek egyedül. Rám mosolyogtak és üdvözöltek. Kook felült és jött is kikapni kezemből ami az övé. Chim még nyújtózott egy kellemeset, addig én odalépkedtem hozzá, és őt is kiszolgáltam. Kis huncut vigyorával társítva köszönte meg.
-Hol hagytad a leadert? Talán annyira felbosszantottad, hogy el kellett mennie lecsillapodni?-erre a kijelentésére Jungkook is felkapta fejét és figyelt nagy szemekkel. Jimin persze ezt is a kis csintalan vigyorával kérdezte, de csak piszkálni akar. Nem veszem magamra, szeretjük szivatni egymást.
-Oh, mit hallok. Bezzeg pimaszkodni van erőd, de a kis seggedet nem tudod felemelni, nekem kell idehordani a kaját!-kezdtem komoly arccal, de a végére muszáj volt elröhögnöm magam. Összekócoltam a haját, mondjuk most nem vette zokon, mert nincs beállítva. Ezután ki is surrantam a szobából, és haladtam a folyosó végére. Itt van egy szobánk, amit igazából nem annyira használunk. Pár régi holmink áll benne, de nem olyan sok. Van itt egy ágy, és egészen otthonos. Igazából ugyan olyan mint a mieink, csak ez nincs belakva. Még. De ahogy belépek már tervezgetek is. Muszáj elmosolyodnom ezeken a gondolatokon.
-Hoseokie-hyuuung!! Még nem válaszoltál a kérdésemreee!!-ChimChim üvölt a szomszédból. Akkor tényleg érdekli őket hol van Nam.
-Bizony, Hopi-hyung. Hol van RapMon-hyung?-dörmög Taehyung közvetlen a hátam mögött. Erre összerezzenek, mert nagyon megijedtem.
-Jó-jó, elmondom. Csak kérlek ne ijesztgess! Jimini, gyertek a nappaliba, akkor elmondom mi a helyzet!-szóltam be nekik is. Eltűntették az utolsó morzsákat is, és feltápászkodtak.
-Héj, hol a francban van Namjoon?!-hallom Yoongi kissé feldúlt hangját még mindig a kanapé irányából.-Azt hittem jön utánad, Hope.
-Srácok, kérlek mondjátok meg neki, hogy mindjárt elmagyarázom. Csak még szólok Jin-hyungnak is. Ha már megbeszélés, akkor legyen ott mindenki.-közlöm Kookékkal, és mennek is megnyugtatni Sugát. Megálltam az előbb említett ajtajában, és először kopogtam, hogy ne érjem váratlanul. 
-Gyere nyugodtan-mondja a hozzá illő lágy hangján. Boldogan nyitok is be.
-Szia Hyung. Mi keltettünk?
-Ohh, talán igen, de örülök is neki, nem akartam átaludni a napot, csak kellett már a pihi.
-Akkor jó. Kipihentnek tűnsz, mint mindig.-mosolyodok el.-Én azért jöttem, hogy szóljak a "megbeszélésről". Van valami amit el szeretnék mondani.
-Igen, hallottam róla valamit. Meg hogy Nam sincs itthon.
-Igen, róla is lesz szó.
-Nem vesztetek össze, ugye?!-ijedt meg Jin egy kissé.
-Dehogy. Igazából nagyon is hálás vagyok neki.-vigyorodtam el tudatomon kívül.
-Akkor, megyünk..? Vagy még itt akarsz a távolba nézni, és tovább mosolyogni?-térített vissza a jelenbe Seokjin, kissé kérdően nézve rám.
-Bocsánat...persze, mehetünk.-és szaladtunk is a többiekhez, akik már szépen a kanapé köré gyülekeztek. Ki rajta foglal helyet, ki pedig a padlón. Persze Suga nem adta át a helyét, csak odaengedte Jimint meg Kookot, de oda még fért volna egy ember.
-Hyuuung!! Foglaltunk neked helyet! Gyere és ülj közénk!-sipákolt felváltva ChimChim és Jungkookie Jinre pillantva.
-Köszönöm.-foglalt is helyet. Tae a kanapé előtti puha szőnyegen terült el. Féloldalasan fekve foglalta be azt a területet. Tehát én úgy döntöttem, hogy előttük állva fogok prezentálni. Bele is kezdtem. Gondolataimat nem szedtem össze előre, csak mondom amit érzek.
-Fiúk, szeretném ha végighallgatnátok. Bármennyire is fura ez tőlem, vegyétek komolyan.-most néhányuk még izgatottabb lett és fura arcot vágnak. Ezen muszáj kicsit elnevetnem magam.
-Hyung! Mondjad már! Nem bírok várni!-szólal fel TaeTae, a többieket is képviselve.
-Jó, na. Tehát, amíg ti itthon punnyadtatok, Nammal elmentünk vásárolni.
-Oké, ezt a részt mi is ismerjük. Térj a lényegre.-vág közbe Suga. Ő is izgatott már. 
-De ez hozzá tartozik, Yoongi-hyung.-magyarázkodok neki. Ő csak legyint hogy folytassam már.
-Akkor mondom röviden, amúgy se bírnátok kivárni ezt a szép történetet.-hagyott el picit lelkesedésem, de még így is rengeteg volt.
-Naaa, ne légy szomorú, Hobi-hyung.-nézett bíztatóan Chim.-Ne vedd magadra, csak nem tudjuk elképzelni mi lehet az, ezért mi is izgulunk már.
-Okés, semmi baj. Elmondom a lényeget, aztán kérdezhettek.
-Ez már tetszik.-vigyorgott Jungkook és hajolt előre, hogy még jobban tudjon figyelni.
-Nam most azért nincs itt, mert ügyet intéz. A kávézóban megismertünk egy informatikust. Most vele van a főnöknél.
-Ez jó hír. Örülök hogy végre normálisak lesznek az oldalaink. Viszont ez lenne a nagy bejelentés?-nézett rám felhúzott szemöldökkel Yoongi.
-Nem teljesen. Viszont így válaszoltam Jimin kérdésére.
-Köszi hyung. Viszont most már jobban érdekel a dolog többi része. Mi van az informatikussal? Vele van valami, igaz?-erre csak oldalra fordítom a fejem, mert nem tudom kibírni hogy ne vigyorogjak megint. A többiek ezt a tettemet is furcsállva nézik végig, de kivárják hogy folytassam.
-Igen Chim, vele.-vigyorogtam most már a képükbe. Kezd nekik lassan leesni, hogy érzek én valamit. Erre Suga el is kezd szörnyűlködni.

-Nemár, Hobi! Egy informatikus srác? Komolyan?! Legalább lehetne jobb az ízlésed, ha már csávó...
-Ne legyél már hülye, Yoongi!-nyúl át Chimen és csap egyet Sugára.-Arra nem gondoltál, hogy ez a személy lány is lehet?-itt mindenki álla leesett.
-Köszönöm Jin.-hajoltam meg köszönetemet ezzel kinyílvánítva, és elismerően néztem rá. Ő csak bizalmasan mosolyog vissza, én pedig folytatom. A többiek még feldolgozó fázisban vannak, ezért nyugodtan kimondhatom amit érzek.
-Ott az üzletben, amikor megpillantottam...ohh, még most is érzem. Egy darabig csak néztem mit csinál, de aztán lábaim cselekedtek, és ott is találtam magam az asztalánál. Szegénynek miattam borult ki a kávéja.-mesélek, és úgy néz ki ők figyelnek is.
-Nee, hyung, ugye nem lökted meg?-ámuldozik Kook.
-Dehogy. Én szándékosan soha. Csak nagyon meglepődött, mert ő is ARMY, és talán egy picikét felismert.-vakarom meg tarkóm.

-Értem. Mesélj még róla.-kérte Seokjin a folytatást.
-Mikor ez megtörtént, azonnal segítettem neki feltörölni. Akkor ért oda Nam is. Kicsit ki volt akadva hogy miért hagytam ott a sorban, meg hogy mit műveltem szegény Mingivel. De aztán meglágyult.
-Ömm..Mingi..?-kérdezték majdnem kórusban.
-Jajj, persze. Ez a neve.-vigyorogtam.-Kwon Mingi.
-Aranyos.-vigyorog velem Jin is.
-Hyung, mit aranyosozol? Nem is láttad!-mondja egyből Yoongi.
-Jah! Mi van ha egy dagi kocka csaj? Én most kábé így képzelem el.-szól bele Jungkook is.
-Kook, ne általánosíts már! Nem kéne. Még ti sem láttátok, nem kell egyből a munkából megítélni valaki külsejét.-szállt a még általa sem ismert szerelmem védelmére.
-Köszönöm Tae!-ugrottam is hozzá egy ölelésért.-Ez sokat jelent.
-Ugyan. Én örülök neki. Tök jó lenne ha bemutatnád. És ha itt lenne velünk! Együtt játszhatnánk! És te is mindig vidám lennél, nem igaz?-villantotta rám a kis négyzet mosolyát.
-Oké, ezzel a jelenetsorozattal meggyőztetek.-sóhajt Suga.-De ha megbocsájtotok, most megyek és kicsit feldolgozom magamnak.-kelt is föl helyéről, de nem hagytam szó nélkül.
-Köszönöm hyung.-tártam szét karom és néztem rá kiskutya szemekkel.
-Oké-oké. Most -szorítom magamhoz-, az egyszer -kap levegő után. Visszaölelt ő is. Jól esett ebben a helyzetben.-De aztán bánj jól vele, mert ha nem, szátrúgom a segged. Már látom hogy nekünk kell majd vígasztalnunk.-ezen csak mosolygok egy jót. Aranyos hogy megvédené. De megmutatom leglovagiasabb oldalamat, és senki sem fog csalódni bennem.

-Srácok, lehet egy hatalmas kérésem?-fordultam a maradékhoz, vagyis Jiminhez, Jinhez, Kookhoz és Vhez.
-Persze.-egyezett bele azonnal Jin.-De előbb áruld el, miért vagy olyan hálás Namjoonnak?-vigyorgott sejtelmesen, mintha már tudná is a választ. A fiatalok csak figyelték beszélgetésünket. Kissé zavarba hozott ezzel, mert kimondani fura.
-Mondd Hyung, te tudod a választ, és azt is, hogy mit szeretnék kérni, igaz?
-Nem csak ő!-kiáltott fel Taehyung.-Láttalak ám, akkor mentem mögéd, amikor a kis raktárszobában vigyorogtál.
-Wow, ez így nem gyors?-csodálkozott Chim, de attól függetlenül mosolygott. Csak Kookie nézett ott riadtan, nem értett sok mindent. De nem baj, majd meglátja.
-Kook, ha gondolod kapcsolódhatsz Yoongihoz. Látom hogy még kell neked egy kis idő. Nem haragszok meg, nyugi.-mosolyogtam rá tudatva vele, hogy nem muszáj segítenie. Szegénynek ez még kicsit zavaros. Talán most fogta fel hogy esetleg egy lány is lakhat velük mostantól...

-Akkor mi a terv?-kérdezi Jimin már a hátsó szobában állva csípőre tett kezekkel.
-Én arra gondoltam, hogy kiválogatjuk a cuccokat aszerint, hogy kié, és mindenkinek odaadjuk a sajátját. Nekem személy szerint nincs szívem kidobni egyet sem.
-Ez jó ötlet.-egyezik bele Tae.-Utána úgyis mindenki azt csinál vele amit akar.
-Kezdjük is el akkor.-utasít legidősebbik tagunk.
Így pakolgattunk vidáman. Jól szórakoztunk a régi cuccainkkal. Volt ami meglepetést is okozott. Találtunk ott régen elveszett ruhákat, gyűjteményeink pár elveszett darabját és hasonlókat. El is tartott egy darabig, de gyorsan telt az idő. Késő délutánra, mikor már kezdett sötétedni, már a takarítással is készen voltunk.
-Srácok, kérhettek bármit.-ültem le féradtan immár az újnak mondható ágyamra.
-Ugyan, ez az édességekért cserébe volt.-nyújtotta ki a nyelvét Chim.-Jó, csak viccelek. Kíváncsi vagyok rátok, és szívesen csináltam.
-Én is.-csatlakozott V.
-Hobi, tudd hogy én is mellettetek vagyok, segíteni fogok Namnak megvédeni benneteket.-nyilvánította ki odaadását Jin is, és én már szóhoz sem jutok. Úgy kezelik őt, mitha már ismernék...pedig még én se nagyon, de már rátettem az életem, ha mondhatom így. Jó, sokat áradoztam arról a kevéske kis tapasztalatomról vele kapcsolatban, de úgy látszik ez is elérte a hatást.

Megálltunk a szoba közepén és együtt állapítottuk meg, milyen jó munkát is végeztünk. Ekkor jött megnézni minket Kook, és őt követte Yoongi is. Mindketten megdícsértek bennünket, és Suga hozott egy hírt is.
-Srácok, ez igen! Jól kicsíptétek a szobát. Köszi hogy leválogattátok a cuccaimat, asszem' nekem volt itt a legtöbb. Majd holnap átnézem én is. De van egy mondanivalóm ezen kívül. Nam most hívott, hogy készen vannak, minden rendben. Jönnek is föl, és reménykedett hogy csinátatok Minginek helyet. Én azt mondtam neki azon ügyködtök, és ezek szerint nem hazudtam-nézett körbe a szobában-Azt is említette, hogy Mingi nagyon álmos, szinte a karjaiban hozza föl. Ott helyben kellett tudását bemutatnia, és be is vetette minden erejét. Hopi-néz rám komolyan-,tartsd észben amit mondtam.
-Értem!-válaszolok határozottan. Imádom hogy Mingi ilyen elhatározott a munkája terén. Közénk való.
-Úgy látom meg is van ágyazva. Akkor ennyi lett volna a mondanivalóm.
-Köszönöm még egyszer srácok!-mentem volna mindenkihez egyesével, hogy megölelhessem őket, de szívem inkább az ajtóhoz húzott. Vettem fel cipőt, és elkezdtem lefelé szaladni. Namék már félúton jártak, a lift előtt találkoztam velük.
-Köszönöm neked is, kedvenc leaderem!
-Szóra sem érdemes, inkább neki kéne megköszönni mindent-bökött orrával a zombi-Mingi felé. Egy szabad keze sem volt, mindkettővel a félig alvó lányt tartotta. 
Egyik karja alá bújtam, és így vittük fel a dormba ketten. A srácok közösen nyitottak ajtót, kíváncsiak voltak, mint a kisgyerekek. Meg is értem őket. 
Nem szóltak semmit. Egyrészt mert nem akarták őt felkelteni, mondjuk nehezen jött volna össze. Másrészt nem jutottak szóhoz. Igazolhatom, hogy így már minden szavamat elhiszik. Láthatják őt élőben is. Biztos egy csomó kérdésük lenne hozzá, de azt el kell halasztaniuk holnapra. Most csak csöndben és mosolyogva kísérik be ágyába. Magunkra hagynak vele. Én sem akarom zavarni, viszont még egy kicsit gyönyörködök arcában. Az igaz hogy nagyon fáradt, de még így is olyan kis pufi és aranyos. Miután ezeket megállapítottam, visszaszálltam a földre, és betakartam. Leoltottam a villanyt, és behajtottam az ajtót. Ma még jól ismert szobatársaimmal alszok. Talán megkérem őket hogy segítsenek összepakolni, aztán holnap majd átcuccolok én is.

Mingi

Rengeteget dolgoztam ez alatt a kevés idő alatt. De megérte. Elértem célom, meggyőztem őket, és megvan a munkám. Mindenképp meg fogom ünnepelni, de most hulla vagyok. 
Arra emlékszek hogy elbúcsúztunk az új főnökömtől, és Namjoon cipelt ki az épületből. Aztán átmentünk a mellette lévőbe, ami gondolom a dormjuk. Nem volt időm se energiám ellenkezni, vagy esetleg megőrülni a tudattól, hogy éppen hozzájuk igyekszünk fel. Abban a pillanatban csak az alváson járt az eszem. Szememet nem igazán sikerült nyitva tartanom, szegény Namra nehezedtem. A liftbe még sikerült beszállnunk, de onnantól teljesen használhatatlan lettem. Nem is emlékszek mi történt. A következő érzésem már az volt, hogy testem egy puha és illatos felülettel találkozik. Végre, egy ágy. Kívánságom meghallgattatott. Innentől mély álomba estem. Nem tudom pontosan ki szobája és ki ágya lehet ez, de ezzel nem is foglalkoztam. A lényeg, hogy biztonságban éreztem magam.

#3 Nem gondoltam volna

#3 Nem gondoltam volna

Mingi

Leellenőriztem milyenek lettek a fotók, és a legjobbakból küldtem otthonra párat. Visszacsúsztattam mobilomat helyére, és hozzákezdtem rendelésem fogyasztásához. A csészét számhoz emelve pillantottam körbe a kávézóban, hogy minden porcikámmal átszellemüljek. De egy, az én irányomba csörtető fiúra lettem figyelmes. Nem is tudom mit érzek, meglepettség és némi félelem érzése kavarog most bennem. Még mindig a csésze mögül bámulom ahogy egyre közelebb és közelebb ér. Mozdulni nem merek, csak a gyanús alak tekintetét viszonzom.

Hoseok

Wow... Ilyen aranyos lányt régen láttam... Pedig régi barátnőim sem voltak olyan csúnyák, de őt össze se lehet velük hasonlítani. Még az ünnepségeken sem akad meg a szemem a lánycsapatokon, amikor éppen a színpadon vonaglanak miniszoknyákban. Ők nekem abszolút nem jönnek be. Debütkor még álmodoztam, hogyha híres leszek majd megtalálom a tökéletes szerelmet. De ezt az érzést gyorsan el is kellett nyomnom, hiszen esély ilyen beosztások mellett nincs rá. Eddig tökéletesen sikerült kontrollálnom magam barátaim, családom, és rajongóink szeretetének köszönhetően. Nem is sóvárogtam a szerelem iránt. De amint ide beléptünk, és megláttam azt a cukin telefonjába mosolygó lányt, hirtelen felszínre tört egy nagyon erős érzés. Testem megdermedt, lábaim földbe gyökereztek és csak gyönyörködni tudtam benne. El is felejtettem miért jöttünk ide. Új célt tűztem ki magam elé, méghozzá a lány megismerését. Legalább a hangját hadd hallgassam meg egyszer. Útnak is eredtem, igazából lábaim magamtól vittek. Biztosan félelmetes látvány egy hülyén vigyorgó srác közeledése, de nem tehetek róla. Látom hogy ő is észrevesz, de szegénykém ledermedt. Nem akarom megijeszteni. Mindjárt meg is mutatom milyen udvarias vagyok, és hogy semmi oka az aggodalomra. Várjunk csak...miért változik ilyen gyorsan hangulata? Elejtette a csészét...arca lesápadt és szemei kikerekedtek... Lehet van igazság abban amit mindig mondanak..? De azért ennyire nem lehetek csúnya...vagy mégis?

Mingi

Rendbeeen...nyugalooom..huhh. Szépen egyenletesen, nagy levegő be, és kifúj... Én erre nem készültem fel!! Egy átlagos kis senki vagyok, nem érdemlem meg!!! Francba...valami van a kezemmel. Ohh, szép! Ráömlött a finom kávém. De van ennél nagyobb baj!!! Mi a francot keres itt a legnagyobb példaképeim egyike?! És miért pont Jung Hoseok?! Nagyszerű...érzem hogy a sápadt képem most már ég a vörösségtől. Mit csináljak most?

Hoseok

Szegénykém. Már megint kiment a fejemből, hogy híres vagyok, vagy mi, és hogy lehet ő is a mi kis ARMY-jaink egyike. De ez csak még jobb! Azt hittem már velem van a baj. Ilyen csodás emberek is szeretnek minket...ez annyira jó érzés! Segítek neki rendbe szedni magát, aztán megnyugtatom.
-Hello! Ne ijedj meg, semmi rosszat nem akarok.-mosolyogtam rá olyan szélesen, amennyire csak tudtam, miközben asztala felé nyúltam egy szalvétáért. Most látom a kitűzőit! Tényleg ARMY! És...várjunk csak, az ott én vagyok? De édes, akkor még lehet ebből a kapcsolatból valami.
-Tetszik a kitűződ.-hunyorogtam rá még mindig vigyorogva, remélve ezzel kicsit oldom feszültségét. Lassan nyúltam kezéért, hogy letörölgethessem a miattam ráömlő italt.
-Nem fáj?
-M-m-micsoda?-kis ártatlan, szerintem még nem fogja fel a történteket.
-A kezed. Nem volt forró a kávé?-kérdeztem aggódva, mert kicsit vörös volt kezén a bőr. De nem csak ott. Arca is kipirult, mintha nyár lenne. Szegény, erre biztosan nem számított. Megmutatom neki hogy nem kell másképpen kezelnie, csak mert a rajongóm. De hirtelen felszólalt:
-Elnézést kérek a viselkedésemért! Nem gondoltam hogy ez valaha is megtörténik velem, pedig sokszor képzeltem már el. Nem tudom hogyan kéne viselkednem, ezért ezt kérlek nézd el nekem!-zihálja. Az izgatottságtól és a hadarástól kicsit nehezen kap levegőt, de folytatja.
-Mindenkit tisztelek a csapatból, egyenlően szeretlek titeket, ti adtok nekem erőt minden nap! De valahogy te vagy az, akivel a legjobban azonosulni tudok...szeretlek Oppa!.... Ohh..bo-bocsánat...-itt muszáj elmosolyodnom.

Egyrészt mert hihetetlen aranyos, másrészt mert én is a pirulás szélén állok.
-Ugyan már. Azért csináljuk hogy örömet okozzunk-mosolyodtam el bíztatóan. Szegény a földet célozza tekintetével. Hagyom kicsit megnyugodni, addig feltörlöm az asztalát.
-Hoseok!! Az Isten szerelmére, mit csináltál szegénnyel?!-hallom társam nem egészen nyugodt hangját.

Mingi

Ettől féltem. Tudtam hogy nem mászkálhat egymagában csak úgy, éreztem hogy itt van még vele valaki. De amint meghallottam Namjoon hangját, megnyugodtam. Bár ő kissé mérges volt, de attól még örültem neki.
-Szia! Nem tudom mit csinált veled Hope, de elnézést az ő nevében is.-pillantott végig rajtam, és az asztalt törölgető Hobin. Tekintete azt sugallja, mintha már hozzászokott volna az ilyenekhez, és nincs rajta annyira meglepődve.
-Nézd csak, ő is ARMY.-súgta oda RapMonnak, és felvett egy olyan tekintetet, mintha megszállta volna valami. Elég furcsán viselkedik, a megszokottnál is furcsábban. Valami nincs rendben, nagyon el van varázsolva.

RapMon

Okés, most megértettem mire mondta Hobi a sorban állva hogy szép. De szegény lányt úgy letámadta, örüljünk hogy nem ájult el. Nagyon régen láttam Hoseokie-t ilyen állapotban. Azt hiszem nyugodtan megállapíthatom hogy szerelmes. Olyan aranyosan néznek most egymásra, nem is tudom ki van jobban zavarban. Eldöntöttem, hogy kiállok értük, megvédem őket a médiától, és megteszek mindent boldogságukért. Engem is elkapott ez az elvarázsolt érzés, nagyon megható tud lenni. Mikor újra magamhoz tértem próbáltam megszakítani a csendet köztük.
-Akkor ha jól sejtem nekünk már nem kell bemutatkoznunk, viszont mondd csak, mi hogy hívhatunk téged?-kérdezem immár nyugodtan és egy pillantást vetettem kitűzőire.
-Jajj, bocsánat...én Mingi vagyok...Kwon Mingi-mondta lesütött szemmel, mert már nem bírta Hope tekintetét állni.
-Mingi... Édes név.-szólalt meg váratlanul Hoseok.
-Okés srácok. Mindjárt jövök, elhozom a rendelésünket. Itt hagyhatlak benneteket addig, igaz?-pillantottam hátra sejtelmesen, és már ott sem voltam.

Hoseok

-Kérdezhetek, Mingi?-kérdeztem tőle, hogy ne érjék váratlanul kérdéseim.
-Persze.-mondta halkan, piros pofival, és félénken rám emelte tekintetét.
-Innen származol? Csak mert a neved is koreai, és a nyelvet is szépen beszéled, viszont az itteni lányoknál sokkal szebb vagy.-kérdezem mosolyra húzva számat. Remélem annyira nem ejtettem zavarba.
-Igen, a nevem. Nagyszüleim innen származnak, viszont apukám Európában született, és ott ismerkedett meg anyával. Tehát én csak félig vagyok koreai.-kicsit már kezdett feloldódni, de még látom rajta hogy nehezen kezeli a helyzetet.
-Értem. És mi járatban errefelé? Nyaralás? Származástanulmányozás?-kérdésem közben eszembe jutott, hogy valószínűleg nem marad sokáig a városban, ezért kicsit aggódok. De remélem válasza más lesz. Látom bőröndje is van, ezek szerint most érkezett. Akkor értem miért ilyen nagy rajta a nyomás. De mindent elkövetek hogy mellettem nyugodt legyen.
-Igazság szerint munkaügyben vagyok itt. Frissen végzett informatikus vagyok.
-Valóban?-lettem hirtelen irtó boldog, és megcsillant szememben a remény. Szaladtam volna Namhoz, de szerencsére pont most ért vissza.
-Héj, RapMon, ugye hallottad?!-kiabáltam rá izgatottan leaderemre.
-Nem egészen. Na, avassatok be engem is.
-Mingi informatikus! Úgy hallottam PD-nim-től, hogy a vállalatnak szüksége van egy jó informatikusra.-mondatom végére alig bírok magammal, majd' leesek székemről.
-Jól tudod, nekem is panaszkodott már erről. Azt mondják, hogy a hivatalos weboldalak gyakran összeomlanak, és nincs aki stabilizálja őket. Ez az ARMYknak is kellemetlenséget okoz, igaz Mingi?
-Igaz...én is észrevettem már, és elgondolkoztam, hogyan lehetne kijavítani...de álmaimban sem gondoltam volna, hogy esetleg én kapom ezt a feladatot...-szegényt megint elvesztettük, valószínűleg kell egy kis idő míg feldolgozza. Addig megosztom Namjoonnal terveimet.
-Figyelj Nam. Amit most mondok, mindennél komolyabban gondolom. Ez a lány egy angyali csoda, valaki fentről küldte, az biztos. Én nem akarom elveszíteni. Kérlek, vigyük el a főnökhöz, és mutassuk be neki. Mindenki jól járna. A főnök is boldog lenne, Minginek is lenne egy jó állása, és végül én lennék a legboldogabb.

RapMon

-Nyugodj meg barátom. Tudom. Már most látom rajtad mennyire szereted, pedig alig negyed órája láttad meg először. Ilyen őszinte beszédhez is rég volt szerencsém. Mikor csak csöndben néztétek egymást, akkor eldöntöttem hogy mellétek állok.-néztem hálával teli szemeibe. Megöleltem és megveregettem hátát.
-Nos, Mingi? Mit szólsz? Velünk tartasz új munkahelyedre?-nyúltam felé, hogy felsegítsem helyéről. Válaszul egy biccentést kaptam, viszont akkora mosollyal társítva, ami még Hopiét is megszégyeníti.

#2 A kávézóban

#2 A kávézóban

Mosolyogva kutattunk bőröndöm után. Ébredésem után a repcsin még megnéztük az összes képünket, amiket sok éven keresztül gyűjtögettünk, és amik miatt szűkül a tárhely telóinkon. De mindent megérnek. Van mappám a szelfikről is, amiket barátaimmal készítettem mielőtt még otthagytam volna őket. Ezek is gyönyörű emlékeket és érzelmeket váltanak ki belőlem. Elő kell hivatnom párat, hogy mindig tudjam bámulni őket. Ez talán majd enyhít hiányukon.

Mielőtt még elváltunk volna, barátnőm ellátott tipikus jó tanácsokkal. Hatalmas és hosszú ölelésünk közben még ezt mondta hátam mögött:
-Aztán mindig legyen nyitva a szemed! Hátha belebotlasz valamelyik csodabogárba. -Éreztem szívverése erősségét és gyorsulását, tuti elképzelte milyenek is lehetnek testközelből. Sajnos még nem volt alkalmunk egy koncertre sem, de a felvételeket mindegyikről visszanéztük, és már azok eszméletlen viselkedést váltottak ki belőlünk. Hát ha még eljutnánk egyre...

Itt szelem a főváros utcáit, egyenlőre mondhatni céltalanul. Csak gyönyörködöm és élvezem ittlétemet. Talán kívülről úgy nézek ki mint egy elveszett turista, de úgy érzem magam mint valami kisgyerek egy játékboltban. Itt vagyok, álmaim egy része szinte egy szempillantás alatt vált valóra. Eddig nem is volt időm felfogni a dolgokat, de már érzem hogy az izgatottság eluralkodott rajtam. Kell egy hely ahol kicsit megpihenhetnék és tisztázhatnám magamban a dolgokat. Egy jó kis terv se ártana estig, hiszen még nem tudom hol éjszakázok. De úgy gondolom még van időm, hisz dél sincs. Áhh, még nem szoktam meg az időeltolódást.

Új célt tűztem ki tehát magam elé, keresek egy megfelelő pihenőhelyet. Egy kis nekem való, hangulatos kávézóra gondoltam. Persze abból itt rengeteg van, de megfigyelem hol vannak a legtöbben. Általában ez beválik. Miért mennének sokan oda, ahol nem jó? Az árakat most még nem akarom figyelembe venni, elvégre még 'turista' vagyok, és most engedékeny leszek magammal.
Sikerült is kiválasztani az eddigi életemben látott legnagyobb kávézót, ami hát nem volt üres. De hely volt azért bőven, hiszen tényleg gigantikus kávézó létére...na erre kíváncsi vagyok. Témája, ami koreában nem szokatlan, a cuki figurák. Pajkos kis mesehősök mindenütt, ahova az ember szeme téved. Ez az egyik oka hogy ezt a helyet szemeltem ki...jó, talán a fő ok. De akkor is, nálunk ilyen miért nincs?! 
Kerestem is egy nekem való, kevésbé zsúfolt helyet, és le is cuccoltam. Bőröndömet lábam mellé csaptam, és arra helyeztem kézi tatyómat is. Rendelésem során először beszélhettem Koreában koreaiul, egy koreai emberrel. Jó, mi? Én nagyon boldog vagyok. Gyorsan el is készült, és magam elé kaptam megérdemelt italomat. A habjába az üzlet színvonalát követő édes kis karakter volt pingálva. Imádom az ilyen kis cuki dolgokat. Hihetetlen hogy Ázsiában ilyen nagy figyelmet fordítanak a részletekre. Olyan lenyűgöző. Nincs szívem belerondítani, de ugyanakkor annyira meg akarom ízlelni... Erre csak egy megoldás van: az pedig a kép készítése. Elő is halásztam táskámból telómat, és az előlapi kamerát benyomva fordítottam hátat a mintás kis csészének. Belőttem a tökéletes szöget, amiben már elég gyakorlott vagyok, hiszen a szelfik készítése is szépen lassan napjaim természetes részévé vált. Egyeseknek bizarr lehet, és lehet hülyeségnek tartják. De fotózni az emberek többsége szeret, én pedig magamat is megörökítem. Természetesen barátaimmal és családommal is előszeretettel készítek közös képeket. Az emlékek készítését fontosnak tartom, később másoknak és magamnak is mókás perceket szerezhetek vele, és csak pár pillanatot vesz igénybe.

RapMon

AúAúAú..! Ez a tegnapi edzés tényleg durva volt. Míg a srácok otthon heverik ki hatásait, addig én és Hoseokie eljöttünk beszerző körútra. Vágyunk már valami finomságra, és eljött az idő hogy megajándékozzuk magunkat. Így hát toboroznom kellett magam mellé még egy személyt, hogy elbírjuk a csomagokat, meg ha kimozdulunk amúgy sem szoktunk egyedül menni. Én és Hopi maradtunk mozgásképesek, és ő örömmel vállalta a kis kimozdulást. A srácok leadták rendelésüket, és indultunk is a cél felé. Alaposan be kellett öltözni, mert azért idolként felkészületlenül kilépni az utcára kissé kellemetlen. Imádom rajongóinkat, de ennek ez a rendje. Meg ugye jobb félni, mint megijedni. Ebben az esetben pedig jobb felkészülni, mint megbánni.
Maszkkal és sapkával fedett, napszemüveges arcunkat boldogan toltuk is ki az utcára. Út közben még kicsit tűnődtem, mit vegyek magamnak, de végül Hope-ot kellett erről megkérdeznem. Kis csevejünk közben már meg is érkeztünk kedvenc kávézónkba. Nem hiába imádjuk a srácokkal ezt a helyet. Azon kívül hogy isteni dolgok kaphatóak benne, még az is hozzájárul, hogy kedvenc meséink szereplői itt "élőben" is megtalálhatók. Gyermeki oldalunkat ebben éljük ki.
Beérve lejjebb húzzuk maszkjainkat, hogy érezzük a különböző shake-ek üdítő illatát, és a sütemények csábító édességét.
A tömeg a megszokottnál kisebb, ami most egy pozitívum. Persze ha sokan lennének, akkor is ide jönnénk, de így bátrabban léptünk be a helyre, ahol az eladókkal egyébként jó viszonyt ápolunk. Nagyon toleránsak, semmi pénzért sem buktatnának le. Jó tudni hogy léteznek még jó emberek. Sorba is álltunk, és közben szememmel a választékot pásztáztam. Kerestem a heti újdonságot, most azt akarom, akármi is legyen. Tudom jól, csalódni nem fogok, ha mégsem ízlene -aminek 0.1% az esélye-, akkor van otthon rá jelentkező bőven, szóval semmi pánik. Amikor már csak két vevő választott el a pulttól, megveregettem Hoseok vállát, és arról kérdeztem, ő mit választott. Azonban válasz nem érkezett, ezért felegyenesedtem és felé fordultam, hogy lássam mi az oka.
Értem én hogy alapból kissé figyelemzavaros a srác, meg hogy a tegnaptól tuti fáradt, de hogy így bambuljon ki a fejéből az már tőle is szokatlan. Ezt maximum Taenak tudnám elnézni, estleg Kooknak. Érintésemre nem reagált, csak egy halovány mosolyt villantott még mindig arra az egy pontra fókuszálva. Értetlenül rázom meg fejem, majd kicsivel hangosabban szólítgatom nevén, viszont ügyelve arra, hogy azért ne kiabáljak. Még szerencse hogy nagy az üzlet, és az emberek társalgásának hangjából nem tör ki az én hangom. Próbálom magam felé fordítani, mivel azóta már teljes testével a sarok felé fordult. Odapillantok, hátha megtudom mi is köti le figyelmét. Nem látok semmi különöset. Emberek, akik az asztaloknál ülve fogyasztják rendelésüket, vagy éppen külföldiek, akik csodálkoznak és gyönyörködnek bennük mielőtt elfogyasztanák. Mellette állva, elé nyújtva a nyakam néztem vele szembe, de ezzel sem sikerült kizökkentenem, csak annyira mozdult meg, hogy ne tévessze szem elől célpontját. Kicsit eltávolodtam, hogy kikerüljek aurájából, de ekkor látom hogy nyílik a szája, viszont egy árva szót sem hallok. Gyorsan kaptam oda fülem szája elé, hogy ne maradjak le az információról.
-.....Szép.....nagyon....-motyogja elbűvölve. Rendben, legközelebb jobban fogok figyelni hogy időben ágyba kerüljön, mert ez már félelmetes.
-Héj, Hobi! Nem tudom mi lelt téged, de kérlek függeszd fel egy kicsit, mert rajtunk a sor!-ráncigáltam magammal a kasszához. Persze még mindig csak bámul, de legalább megmozdult.
Rutinosan közöltem miből és mennyit kérek. Elővettem a papírkát, amin mindenki kívánsága szerepelt, kivéve a miénket Hobival. Mivel általában én jövök, meg valamelyik jómadár, már megtanultam hogy érdemes otthon összeírni, kinek mi az óhaja, mert arra ideérve már a fene se emlékezne. Amíg odaadtam az eladónak a cetlit, addig ő elkezdett kiszolgálni, miközben társalgásba elegyedtünk. Szerencsére nyugodtan kommunikálhattunk, mivel mögöttünk nem állt senki. Mikor végére ért, már megbeszéltem vele én mit kérek, tehát már csak Hoseoké hiányzott. Nyúltam is magam mellé, hogy ellenőrizzem társam itt létét míg felé fordulok, viszont nem sikerült tervem. Nem állt ott már senki. Franc! Hogy hagyhattam hogy elmenjen?! Azonnal vissza kell szereznem, mielőtt még meggondolatlansága miatt bajba keveredik! Pedig állítólag ő az idősebb, és mégsem képes figyelni ahova kell. Mondjuk én is hibás vagyok amiért nem figyeltem rá. Megkérdeztem a kasszástól is, nem látta-e mikor hagyott itt, azt felelte nem rég. Ő azt hitte simán ülőhelyet keres, ezért nem szólt. Nem haragudtam rá, jóval inkább Hopera és magamra. Otthagyva kifizetetlen rendelésünket indultam keresésére. Még jó hogy megnéztem merre bámul, ezért annyira nehéz nem volt. Csak az odajutás tartott egy kis ideig.