#5 Esti beszélgetés

#5 Esti beszélgetés

Namjoon

Jó végre itthon lenni. Elfáradtam, pedig csak néztem ahogy Mingi dolgozik. Elképesztő volt. Bele élte magát de még közben is viccelődött meg beszélgettünk. Jó hangulatot teremtett és nem fél a főnöktől. Rajta is láttam hogy kedveli az új munkaerőt. Az még bónusz hogy lány és ilyen okos is. Elsőre félénk volt, de nem csoda. Amikor szóba hoztam Hobit egyből visszatért pironkodó oldala. Vicces látni hogy mindkettőjükből ugyan az az érzés tör elő egymás hallatán vagy láttán. Mint a tinik. 
Mingi mesélt magáról és arról, hogyan és miért jött ide. Mesélt barátairól és megtudtam hogy 21 éves. Csak egy év van közte és Jungkook között. Kookienak így már lesz egy noonája is.

Jól elszaladt az idő az irodában, kinézve láttam hogy már megy le a nap. Akkor már Mingi is végzett, a billentyűzet mellé hajtva fejét aludt be kicsit. Mielőtt elindultunk volna, lebeszéltem a főnökkel terveimet. Ő nem volt ellene, viszont rendesen orromra kötötte a szabályokat. Tisztában voltam mindennel, de elkönyveltem a sikert. Udvariasan elköszöntem és felkeltettem az alvó lányt. Nem volt magánál, de sétálni épp hogy tudott. Lakóhelyünk épületének liftjében végképp elaludt. Szerencsére Hoseok sietett segítségemre, vagyis inkább Mingi segítségére, és közös erővel vittük fel új otthonába. El kell ismernem, a srácok ügyesen megcsinálták a szobájukat. Hobi most bent van vele, biztosan gyönyörködik benne.
Én a konyhában eszem saját finomságomat, csoda hogy a többiek még meghagyták. Normál esetben már a helyét sem találnám. Hátradőlve székemmel pont rálátok a folyosóra, és látom ahogy Hope a legkisebb zajjal kioson a sötét szobából. Kis vendégünket, pontosabban új lakótársunkat és barátunkat hagyja pihenni. Szalad szobájába, a többiekhez megy beszélgetni. Én mosolyogva fogyasztom el maradék sütimet, aztán beállok az ajtójukba és nézem mit csinálnak. Meglepetésemre mind a hatan bent ülnek és társalognak, miközben néhányan segítenek Hobinak pakolni. Suga veszi észre elsőnek hogy én is csatlakoztam.
-Héj Nam, mi lenne ha mesélnél a történésekről ennek az őrültnek?-mutat Hobira nevetve, aki a szoba közepén ül a halom holmijával. Ahogy észre vesz, kíváncsian fordul felém és mosolyogva várja hogy elkezdjem.
-Örömmel, de ahoz ide kell engedjetek.-és huppantam is az ágy szélére törökülésben. Kialakult egy kis kör, és közösen beszélgettünk.

-És mondd csak Hyung, Mingi hány éves?-teszi fel Kook ezt a kulcsfontosságú kérdést kíváncsian mosolyogva. Nem tudom örülni fog-e a válasznak.
-Tényleg, ezt még én sem tudom...-mondja Hobi elgondolkozva lehajtott fejjel.
-Remélem az oppája vagyok!-kiált fel gyerekesen Taehyung.

-Nem, mert én vagyok az ő Oppája!-csapja nyakon váratlanul Hobi. Ezt a jelenetet közösen nevetjük ki.

-Az biztos, hogy Jin-hyungnál nem idősebb-pillantok szórakozottan az említettre. Mindig cukkoljuk a korával, de nem haragszik meg. Tudjuk mind, hogy ugyan olyan gyerekes is tud lenni mint például egy Jungkook, de így szeretjük.

-Hobi, te valóban az oppája vagy-nyugtattam meg izgatott barátomat. Ő vadul tapsikolva ugrál a földön ülve. Jungkook egyre nagyobb szemekkel bámul, hogy mondjam végre a választ. Biztos azon izgul, hogy idősebb-e nála.

-Sajnálom pici Kook. Mingi neked Noona.-hajolok felé hogy elérjem vállát és megveregethessem.
-Ahhj, tudtam...-birizgálja csalódottan lábát.
-Ne búsúlj, Kookie. Így te maradsz a mi értékes kis maknaenk.-csimpaszkodott hátulról nyakába ChimChim.

Ezek után még maradtunk egy kicsit, de így is hosszúra nyúlt a beszélgetés. De jól esett, nem sokszor csinálunk ilyet, és már pont ránk fért egy alapos beszélgetés. Meg kellett győződnöm a tagok állapotáról, és arró, ki hogyan áll ehez a Mingis helyzethez. A fiúkon örömet láttam, senki nem ellenezte. Szerintem is jó, vinni fog egy kis plusz színt az életünkbe, és J-Hope is megérdemli már az ilyen társaságot. Az elmúlt időszakban ő öntötte ki nekem legtöbbször lelkét, és látszott hogy valami hiányzik neki. Nagyon erős a szelleme, mégis láttam azt a kevés elbúvó szomorúságot. A srácokkal mindig szórakoztattuk, és jó figyelemelterelésül szolgált. De mivel ilyen sebezhetővé vált, engem nem lepett meg, hogy Mingit látva a boltban megtört ez a hatás, és szívét kitöltötte végre a szeretet, így lesz egy ember akiről ő gondoskodhat, és már nem nekünk kell róla.

Szóval este tízig beszélgettünk, aztán mindenki ment dolgára, és szép sorban a fürdést is letudtuk. Én most végeztem, Hoseokkal most cseréltük egymást. Szaladtam szobámba átöltözni, ahol szobatársam, Jin már aludt. Pizsamámba bújva elindultam a folyosón, hogy megnézzem Mingi állapotát. Azóta sem mozdult mióta leraktuk. Abban a pózban alszik ahogy letettük. Annyi történt azóta, hogy szája kinyílt és úgy szunnyadt. Ezt megállapítva hagytam magára, és vártam hogy Hobi is végezzen a tisztálkodással. A fürdőajtó mellett állva kint vártam. Ő már felöltözve lépett ki, nedves hajjal.
-Szia hyung!-üdvözöl mosolyogva.
-Gyere ide!-karolom át. Így kísérem üres szobájába. Jimin és V átmentek Kookhoz.
-Én annyira hálás vagyok! Neked köszönhetek mindent, viszont nem tudom hogyan tegyem-terül el nagy ágyán és a plafont lesi. Felül és úgy néz rám.
-Ne gondolkozz ilyeneken. Szívből teszem, és mert Mingi mostmár a csapatunk része. A fiúk nevében is beszélhetek azt hiszem.-álltam vele szemben és úgy társalogtunk.
-Remélem Mingi szeret majd velünk lenni.-mondja álmodozó hangon.

-Ezt már most garantálom-vigyorgok felé.-Amikor az irodában beszélgettünk és szóba hoztalak, egyből kipirult. Úgy érez irántad ahogy te is.-csodálkozva hallgatott végig, és aztán magához ölelte egyik párnáját.

-Mi lenne ha most mennénk aludni? Holnap szabadok vagyunk és beavatjuk őt rendesen.-vetettem fel az ötletet és elindultam az ajtó felé.
-Köszönöm.-hallottam hátulról és visszafordultam. Még mindig ágyán ült, és olyan komolyan és határozottan mondja ezt a szót, hogy már tényleg szívemig hatol.
-Mondtam már hogy ne köszöndd. Hányszor fogom még ezt hallani?-mosolygok hogy megtörjem komolyságát.
-Még sokszor. És lehet nem csak tőlem-nevet fel.
-Értettem. Én tényleg megyek. Viszont nem akarod megnézni?-biccentettem a szoba felé ahol lány barátunk aludt. Ő már pattant is fel, én pedig szobámba vánszorogtam.

Hoseok

Nem akartam felkelteni, se sokáig maradni. Viszont muszáj volt elalvás előtt még egyszer megnéznem. Leellenőrizni álma nyugodtságát, teste melegét. Az ablakokon beszűrődő pici fény elég volt, hogy lássam őt. Letérdeltem ágya mellé, és csak néztem. Most örökre fejembe vésem ezt az arcot, minden vonásával együtt. Közelebb hajolok óvatosan. Ujjammal gyengéden odébbhesegetem az oda nem illő hajszálakat arcából, és úgy is megcsodálom. Pár perc elteltével felgyülemlett bennem a vágy és a bátorság, hogy máshogy is megérintsem. Felállva eddigi helyemről fölé hajoltam, és egy nagyon gyengéd, de szeretettel teli puszit nyomtam homlokára. Letörölhetetlen mosollyal sétáltam halkan az ablakhoz, és behúztam a sötétítő függönyöket, hogy reggel se zavarja semmi az alvásban. Csendben hagytam el a szobáját, és én is nyugovóra tértem. Azzal a tudattal hajtottam álomra a fejem, hogy a szomszéd szobában egy angyal pihen. Álmomban együtt nevettünk és karjaimban tarthattam. Életem legszebb álma, viszont az benne a jó, hogy a valóságban is megtehetem.