/5\
Taehyungnak lefelé jövet
még azon járt az esze, hogy jó lenne felhívni kedvesét, hallani kicsit a
hangját. De most, hogy már rohanva, zokogva felfelé tart inkább azon
elmélkedik, hogyan fog szobájába zárkózni és válaszokat keresni a megannyi
sorjában feltörő, borzalmasabbnál-borzalmasabb kérdésre. Tudja jól, válaszokat
sehonnan nem fog kapni, de jelen helyzetben ezt az elfoglaltságot tartja a
legideálisabbnak.
~
Jiminék nem sokkal
indulásuk után meg is érkeztek J-hope tömbje elé. A naiv fiú pont megköszönni
készült a kíséretet, viszont eszébe jutott a kérdés, miszerint Jimin honnan
tudja a lakcímét? Az aljas fiú Hoseok gondolkodó fejének látványára ördögi
mosolyra húzza telt ajkait. Látja, hogy butus áldozatának csak most villant be,
hogy végig egy ismeretlen vezette hazafelé, akinek nem is mondta el hol lakik.
-Te...hogyan? Honnan
tudod..?!-kérdez a csapdába csalt Hope meghökkenve, kiabálva, rémült hangon.
Most kezdi érezni a helyzet veszélyét, kezd visszatérni józan esze, és nem érti
hogy lehetett ekkora hülye, hogy egy vadidegen, gonosz embertől csak úgy
elfogadja az ajánlatot, hogy hazakíséri őt. Nem emlékszik olyanra, hogy
megmondta volna merre is lakik. Ez az ember itt mellette tényleg veszélyes.
Hoseok kezd pánikba esni, és mikor Jimin nyugtatni próbálja, nem engedi a
közelébe. Ellöki magától, Jimin szórító kezei hatására kiabálni kezd.
-Engedj el, te állat! Nem
is én akartam a bárba menni, az a hülye Yoongi vitt oda! Semmi közöm hozzád!
Nekem van barátom!-J-hope érvekkel is védekezik amellett, hogy Jimin fogásából
próbál kiszabadulni. Jimin ellen ez kevésnek bizonyul, akaratát ráerőszakolja
vergődő áldozatára. Egy durva csókkal támadja meg a kiszolgáltatott Hoseok-ot,
és elkezd vele a lakóház bejárata felé nyomulni. A pénztárca-incidenskor Jimin
megszerezte Hope beléptető kártyáját is, így a lépcsőházba való bejutás
gyerejátéknak bizonyult. Beérve Jimin a legközelebbi falhoz szorította Hobit. Ő
nem vár sokat, gyorsan magához tér és fél méteres távra löki magától Jimint. Az
ördög meglepődik, hogy ennyi még kitelik játékától, de többre már nem számít
tőle. Igazán lebecsüli J-hope-ot. Pedig nem kéne. Hope minden erejét
összeszedve odalép Jiminhez, majd kék bőrdzsekijénél fogva rávágja a lépcsőre.
Nem kíméli, haragját az okozóján vezeti le. Az elbizakodott Jimin arra eszmél
fel, hogy őt bizony most padlóra küldték, és vesztesként került ki a játékából.
Jimin ezután az esemény
után összeszedte magát a padlóról, Hoseoktól lopott dolgait a földre dobálta,
és lángokat szórva szeméből hagyta el a helyet. Ma este túl nagy fába vágta
fejszéjét, nem éppen erre készült. Most ugyan feladja, de úgy tervezi még visszajön.
J-hope megvetéssel és undorral kísérte figyelemmel, amíg Jimin kihordta magát az épületből. Megvárta, míg tisztes távolságra nem került, és csak akkor hajolt le szátszort dolgait összeszedni. Magában lezárva a napot készülődött az alváshoz. Elhatározta, hogy erről nem beszél senkinek. Úgy gondolja, azzal az aljas szeméttel sem fog most egy darabig összefutni, hiszen úgy tűnt sikerült megértetni Jiminnel, hogy ő nem holmi játékszer.
Hoseokie mit sem sejtve a gondokról, amik csak ez után az este után fognak következni, hajtja álomra fejét.
J-hope megvetéssel és undorral kísérte figyelemmel, amíg Jimin kihordta magát az épületből. Megvárta, míg tisztes távolságra nem került, és csak akkor hajolt le szátszort dolgait összeszedni. Magában lezárva a napot készülődött az alváshoz. Elhatározta, hogy erről nem beszél senkinek. Úgy gondolja, azzal az aljas szeméttel sem fog most egy darabig összefutni, hiszen úgy tűnt sikerült megértetni Jiminnel, hogy ő nem holmi játékszer.
Hoseokie mit sem sejtve a gondokról, amik csak ez után az este után fognak következni, hajtja álomra fejét.
~
Már egy jó fél órája
gyötrődött a tudattal Taehyung, hogy szerelmével éppen mit művelhetnek, mikor
elméje homályát a csengő riasztó hangja töri meg. Megijedt, hogy ilyen késő
este ki jön fel hozzá, de az ajtóhoz vezető útján bevillant neki, hogy nem is
oly rég még éhes volt, és valószínűleg most érkeztek meg rendelésével.
Elfeledkezve jelenlegi
kinézetéről nyitott ajtót. A vele egykorú szépfiú arcára, aki vele szemben
tartotta kért ételét, olyan arckifejezés ült ki, ami most nem esett neki a
legjobban. A bejárat mellett lévő tükörben leellenőrizte arcát, és látva magát
hirtelen kapta feje elé nagy tenyereit.
-Én...sajnálom.-mondja a
döbbent futárnak résnyire nyitott ujjai mögül kipillantva, és rohan is a
pénzért, amit persze még nem készített ki.
Jungkook, a bátor futárfiú
kapva az alkalmon, határozottan lépi át az ajtó küszöbét, és követi a megtört
alakot, aki a lakás tulajdonosa. Rátalálva a konyhában először a pultra helyezi
az ételt, majd mögé állva óvatosan simít végig hátán, hogy ne ijessze meg. Tae
megdöbbenve a gesztuson fordul lassan hátra, viszont mosolygásra még nem képes.
Kook egy halvány, viszont megértő mosolyt ajándékoz a bús áldozatnak, majd
szorosan, de ugyanakkor gyengéden zárja őt karjai ölelésébe. Taehyung
mozdulatlanul élvezi ki a törődő érintést, és zokogásban tör ki Jungkook
vállán. Az ölelés nagyon jól esik neki, úgy érzi ez kicsit összetertja szíve
darabokra tört szilánkjait.


