/5\

/5\

Taehyungnak lefelé jövet még azon járt az esze, hogy jó lenne felhívni kedvesét, hallani kicsit a hangját. De most, hogy már rohanva, zokogva felfelé tart inkább azon elmélkedik, hogyan fog szobájába zárkózni és válaszokat keresni a megannyi sorjában feltörő, borzalmasabbnál-borzalmasabb kérdésre. Tudja jól, válaszokat sehonnan nem fog kapni, de jelen helyzetben ezt az elfoglaltságot tartja a legideálisabbnak.

~

Jiminék nem sokkal indulásuk után meg is érkeztek J-hope tömbje elé. A naiv fiú pont megköszönni készült a kíséretet, viszont eszébe jutott a kérdés, miszerint Jimin honnan tudja a lakcímét? Az aljas fiú Hoseok gondolkodó fejének látványára ördögi mosolyra húzza telt ajkait. Látja, hogy butus áldozatának csak most villant be, hogy végig egy ismeretlen vezette hazafelé, akinek nem is mondta el hol lakik.

-Te...hogyan? Honnan tudod..?!-kérdez a csapdába csalt Hope meghökkenve, kiabálva, rémült hangon. Most kezdi érezni a helyzet veszélyét, kezd visszatérni józan esze, és nem érti hogy lehetett ekkora hülye, hogy egy vadidegen, gonosz embertől csak úgy elfogadja az ajánlatot, hogy hazakíséri őt. Nem emlékszik olyanra, hogy megmondta volna merre is lakik. Ez az ember itt mellette tényleg veszélyes. Hoseok kezd pánikba esni, és mikor Jimin nyugtatni próbálja, nem engedi a közelébe. Ellöki magától, Jimin szórító kezei hatására kiabálni kezd.

-Engedj el, te állat! Nem is én akartam a bárba menni, az a hülye Yoongi vitt oda! Semmi közöm hozzád! Nekem van barátom!-J-hope érvekkel is védekezik amellett, hogy Jimin fogásából próbál kiszabadulni. Jimin ellen ez kevésnek bizonyul, akaratát ráerőszakolja vergődő áldozatára. Egy durva csókkal támadja meg a kiszolgáltatott Hoseok-ot, és elkezd vele a lakóház bejárata felé nyomulni. A pénztárca-incidenskor Jimin megszerezte Hope beléptető kártyáját is, így a lépcsőházba való bejutás gyerejátéknak bizonyult. Beérve Jimin a legközelebbi falhoz szorította Hobit. Ő nem vár sokat, gyorsan magához tér és fél méteres távra löki magától Jimint. Az ördög meglepődik, hogy ennyi még kitelik játékától, de többre már nem számít tőle. Igazán lebecsüli J-hope-ot. Pedig nem kéne. Hope minden erejét összeszedve odalép Jiminhez, majd kék bőrdzsekijénél fogva rávágja a lépcsőre. Nem kíméli, haragját az okozóján vezeti le. Az elbizakodott Jimin arra eszmél fel, hogy őt bizony most padlóra küldték, és vesztesként került ki a játékából.

Jimin ezután az esemény után összeszedte magát a padlóról, Hoseoktól lopott dolgait a földre dobálta, és lángokat szórva szeméből hagyta el a helyet. Ma este túl nagy fába vágta fejszéjét, nem éppen erre készült. Most ugyan feladja, de úgy tervezi még visszajön.
J-hope megvetéssel és undorral kísérte figyelemmel, amíg Jimin kihordta magát az épületből. Megvárta, míg tisztes távolságra nem került, és csak akkor hajolt le szátszort dolgait összeszedni. Magában lezárva a napot készülődött az alváshoz. Elhatározta, hogy erről nem beszél senkinek. Úgy gondolja, azzal az aljas szeméttel sem fog most egy darabig összefutni, hiszen úgy tűnt sikerült megértetni Jiminnel, hogy ő nem holmi játékszer.
Hoseokie mit sem sejtve a gondokról, amik csak ez után az este után fognak következni, hajtja álomra fejét.

~

Már egy jó fél órája gyötrődött a tudattal Taehyung, hogy szerelmével éppen mit művelhetnek, mikor elméje homályát a csengő riasztó hangja töri meg. Megijedt, hogy ilyen késő este ki jön fel hozzá, de az ajtóhoz vezető útján bevillant neki, hogy nem is oly rég még éhes volt, és valószínűleg most érkeztek meg rendelésével.

Elfeledkezve jelenlegi kinézetéről nyitott ajtót. A vele egykorú szépfiú arcára, aki vele szemben tartotta kért ételét, olyan arckifejezés ült ki, ami most nem esett neki a legjobban. A bejárat mellett lévő tükörben leellenőrizte arcát, és látva magát hirtelen kapta feje elé nagy tenyereit.

-Én...sajnálom.-mondja a döbbent futárnak résnyire nyitott ujjai mögül kipillantva, és rohan is a pénzért, amit persze még nem készített ki.

Jungkook, a bátor futárfiú kapva az alkalmon, határozottan lépi át az ajtó küszöbét, és követi a megtört alakot, aki a lakás tulajdonosa. Rátalálva a konyhában először a pultra helyezi az ételt, majd mögé állva óvatosan simít végig hátán, hogy ne ijessze meg. Tae megdöbbenve a gesztuson fordul lassan hátra, viszont mosolygásra még nem képes. Kook egy halvány, viszont megértő mosolyt ajándékoz a bús áldozatnak, majd szorosan, de ugyanakkor gyengéden zárja őt karjai ölelésébe. Taehyung mozdulatlanul élvezi ki a törődő érintést, és zokogásban tör ki Jungkook vállán. Az ölelés nagyon jól esik neki, úgy érzi ez kicsit összetertja szíve darabokra tört szilánkjait.

/4\

/4\

Hoseok immár teljesen védtelenül maradt a jutalmára éhes, vérnarancs színű haj alatt vicsorgó démon ellen. Mit sem sejtve pillant még utoljára barátja után, majd Jimin társaságát kezdi "élvezni". A narancs nem hezitál, Hope-ot faggatva kezdi el őt tapizni:

-Mesélj, ez a gyökér srác tényleg a barátod?-kezd Yoongi felől kérdezősködni, csupán figyelemelterelésként. Legkevésbé sem érdekli mi van vele, vagy esetleg áldozatával. Jimin trükkös fiú.

-Hmm? Suga? Igen. Nem gyökér. Csak néha. De bejössz neki.-Jimin kívül mosolyog, de belül már rég elkönyvelte Hobit egy hülye lúzernak. Még jó hogy nem az okosakra bukik. Hanem a szexikre.

-Ohh...akkor most rosszul járt.-villant Jimin egy huncut mosolyt. Közben kezei tovább folytatják a kutatást.

-Durva voltál vele. Lehet hogy megsérült.-Hoseok még ebben a helyzetben is barátjáért aggódik. A szíve tiszta. Csak elméje homályos.

-Ne aggódj érte -simít a szörnyeteg lágyan Hope arcára- a biztonságis bácsi vigyáz rá.-Hoseok nyitott szájjal hallgatja Jimin nyugtató szavait, és egyet bólint is, beismerve hogy elhiszi ezt a kijelentést. Jimin egyre közelebb ér céljához: már kitapogatta J-hope zsebében az ott lapuló pénztárcáját. Feldob még egy utolsó elterelő témát:

-És, mondd csak. Van-e párod?-erre a dologra Jimin egy picit tényleg kíváncsi, csak hogy tisztában legyen tettei következményeinek súlyosságával. Ha tönkretehet egy kapcsolatot, akkor az egészet jobban fogja élvezni.

-Van.-mosolyodik el szerelme gondolatától Hope, és lesüti szemeit.

-Gondoltam. Egy ilyen helyes fiú nem lehet szingli.-incselkedik Jimin, miközben észrevétlenül siklik be ügyes kis keze Hoseok zsebébe, és egy pillanattal később már a tárcával együtt húzza ki. Az amúgy is fáradt és spicces Hobi nem észlel ebből semmit. Viszont már maga sem tudja, mit keres ő itt ezen a helyen, ha van szerelme?

-Ji-Min-olvassa le az említett nevét névtáblájáról-, azt akartam még mondani, hogy jól mozogsz. Én is táncolok. Jó volt a beszélgetés. De haza akarok menni. Yoongi is biztos vár kint.-J-hope kezd felegyenesedni helyéről, de Jimin nem hagyja hogy lelépjen. Tudja, hogy amúgy se jutna sokra egyedül, és terveit még nem hagyjtotta végre rajta.

-Szerintem rossz ötlet egyedül menned.-fogja vissza karjánál Hoseokot.-Majd én hazakísérlek.

Hoseok némi gondolkodás után beleegyezik az ajánlatba, mit sem sejtve Jimin hátsó szándékáról.

-Okés, miért ne? Sötétben nem igazán tájékozódok jól, de Suga majd mutatja az utat.-indul el Hobi a kijárathoz naivan, Jimin társaságában. Az ördögi táncos magában ujjong, amiért ilyen tökéletesen halad tervével.
Az ajtóhoz érve majdnem biztonságosan lépték át a küszöböt, csakhogy az ingatag J-hope sikeresen megbotlott benne. Egy hajszálon múlt, hogy orra essen, de a fürge Jimin reflexei azonnal kapcsoltak, és megfogta ügyetlen zsákmányát. Nem lenne ínyére, ha új játékszere idő előtt megsérülne.

A megmentett fiú ismét stabil lábakon állva néz körül az utcán. Ő tényleg arra számított, hogy a szórakozóhelyről kidobott barátja majd kint fogja őt várni. De kiérve csalódnia kellett, hiszen Yoongi nem volt sehol. Olyan mérges és csalódott volt, hogy mindent maga mögött hagyva feldúltan hazaballagott. Út közben pár kukát is felrúgott, amikor eszébe jutott ötlete, milyen jó lenne elmenni arra a helyre. Nem is lenne most olyan mérges, ha nem vitte volna magával Hoseokie-t. Megbánta az egészet, és most magával gyötrődve szalad a felelősség elől. Tudja hogy hibás, és súlyos következményekkel fog járni ez a buta ötlete. Már csak abban reménykedik, hogy Namjoon nem tudja meg a dolgokat, és hogy tőle nem kap szidást.

Jimin a szomorú Hobival karöltve igyekezett annak lakására. Jimin sietni akart, ezért a lassú J-hope-ot szinte vonszolta maga után. Egész jól ismerte a környéket, ahol a fiú lakik, címére is emlékszik még, amit még a bárban elcsent lakcímkártyájáról tud. Nem beszéltek út közben, némán szelték át az üres utcákat egészen a célig.

~

Taehyung otthon tevékenykedik, miközben kedvese távol van. Eddig szorgalmasan tanult és gyakorolt. Viszont a dolgok közepette megéhezett, ezért megszakítva eddigi feladatait megy, és körülnéz a konyhában. Elszörnyedve veszi észre, hogy nincs otthon semmi ehető, csupán az elfogyasztott kaják csomagolásai tornyosulnak a szemetesben. Mivel mára egy kis takarítást is tervezett, ezért jó ötletnek látta a szemét levitelével kezdeni. De mielőtt még ilyen későn kitenné a lábát az utcára, gyorsan rendel magának valami harapnivalót.

Az utcára érve Hoseok lakótömbje előtt civakodásra lesz figyelmes. Egy hangjából hallhatóan részeg férfi ellenkezik egy másik férfival szemben. Nem mindennapi látvány ez errefelé, ezért Taehyung kicsit tovább is leskelődik. Hallja ahogy a tag azzal védekezik, hogy neki van barátja, amitől Tae álla leesik. Viszont nem annyira, mikor az ittas férfiban ráismer szerelmére. Dühösen és kétségbeesetten nézi végig, ahogyan a kisebb, de annál akaratosabb férfi egy csókkal csitítja el Hoseokot, és így nyomja befelé a lépcsőházba.

/3\

/3\

-Ekkora kibaszást! Eljöttem szórakozni, megtaláltam a legjobb bőrt az egész bárban, erre öt percnél tovább nem bírja a vonaglást és elmegy a picsába.-mormog Yoongi felháborodva.-Hoseokie, mesélj csak, neked ki jön be legjobban innen?-löki oldalba durván egy perverz mosoly kíséretében, mintha nem lenne vele tisztában, hogy neki van párja.
J-hope Suga kérdésére csak összevont szemöldökökkel reagál, de végül gondolkodóra vált. Yoongi vár, hiszen tudja hogy barátjának is megakadt szeme az imént eltűnő tüneményen, és kíváncsi válaszára.

-A narancsfej. Tetszik a mozgása.-préseli ki végül a tömör választ némi elmélkedés után.

-És semmi több?-érdeklődik Yoongi továbbra is. Hope egy egyszerű fejrázással nyugtatja meg az egyre izgatottabb Sugát.

-Huhh, reméltem is hogy ez lesz a válaszod.-veregeti oldalba Hoseokot.-Semmi kedvem nem lett volna most emiatt egy veszekedéshez.-zárja le a témát Suga egy fölényes mosollyal.

Míg J-hope a táncos előadásokat kémleli bágyadtan, addig Yoongi egy sugárzó alakra lesz figyelmes, aki épp asztaluk felé halad. Lelkesen rázza fel Hope-ot: -Nézd, ez az este mégis az én estém!-ugrik ki majdnem Suga a bőréből.

-De jó~! Biztos jön beszélgetni a táncról.-állapítja meg J-hope vidáman.

-Te nagy barom vagy, haver. Szerinted egy melegbárba ilyenekről jönnek társalogni az emberek?! És ha jól tudom, az előbb általa képviselt stílus, és a tiéd nagyban különböznek. Vagy esetleg te ezzel törtél a csúcsra az iskolátokban?-piszkálódott még egy kicsit Yoongi, míg a kis ördög hozzájuk nem ért. Hoseoknak már nem hagytak időt válaszadásra, amint Jimin testközelbe ért a fiúkhoz, Suga már lelkesen üdvözölte és le is támadta.

-Szia szépségem! Csak nem megkívántál onnan a színpadról?-vált Yoongi érdesebb hangjára, és már ölébe is vonná a kis táncost, de Jimin nem adja magát könnyen. Főleg nem neki.

-Szia seggfejkém!-mondja ezt a kisördög olyan mézédes hanggal és mosollyal, mintha éppen kedvesének bókolna.-Ő veled van?-mutat vágyakozó szemeivel a bambuló Hope felé.

-Ó, hogy Hoseokie?! -az említett Sugára kapja tekintetét- Persze! Elhoztam szórakozni, és megmutatani, hogyan kell élvezni az életet.-és Yoongi megint megpróbálkozik a Hoseokról szemét le nem vevő karcsú táncost egyre jobban domborodó ölébe húzni. Jimin nagy egyszerűséggel lerázza magáról a kapaszkodó ujjakat, és egy jobb helyet keres magának Hoseok közelében. A sort arca közelebbről való megismerésével kezdi: közvetlenül elé áll, majd lehajol hozzá, kezeivel az áldozat combjain támaszkodik meg. Pofijára angyali ártatlanságot varázsol, és úgy vizsgálja Hoseok férfias vonásait. Bizonyára tetszik neki amit lát, nem hiába csapott le erre a társaságra. Pontosabban J-hope-ra.

-Hello-töri meg Hope ezt a jelenetet ezzel az egyszerű szóval, mikor Jimin és az ő orra már zavarba hozó távolságba nem kerülnek. Ennek ellenére egyikőjükön sem látszott zavar, Jiminen azért nem, mivel már képzett volt, és amúgy is tőle kéne hogy zavarban legyenek, Hoseokon pedig az alkoholnak köszönhetően nem volt jele ilyesminek. Teljesen természetesen viselkedett, mintha ez egy olyan helyzet lenne. Jimin megunta a szemezést. Megérezte az alkohol szagát prédáján, aminek magában örült is, így talán nem kell majd olyan durvának lennie, ha áldozata esetleg ellenkezne. Hol érdekli az őt, hogy tetteivel esetleg kapcsolatokat tehet tönkre? Őt elhatározása hajtja, miszerint magáévá teszi kiszemeltjét, bármi áron.
Folytatja intézkedését: most Hoseok mögé settenkedik, nyakába hajol, kezeit szép lassan vezeti le válláról hasa aljáig, ameddig csak elér. Hoseok mostmár kezdi magát kicsit kellemetlenül érezni, ennek ellenére nem mozdul, csak kérdőn néz Yoongira. Barátja arcán dühöt lát, de nem rá dühös, inkább a neki csalódást okozó ördögre. Nem vár sokat, az előtte álló kis asztalt majd' fellökve kel fel helyéről, és a vörös szörnyet karjánál szorítva tépi le Hope-ról. Nam rendesen tudatába véste, hogy vigyázzon ügyetlen barátjára, nem is akarta hagyni hogy leteperjék. Már Suga is kezdte megbánni, hogy azt találta ki, elhozza ide Hoseokie-t.

-Szállj le róla.-sziszegi Yoongi komolyságtól sistergő hangon Jimin képébe. Ő gonosz mosollyal és szemei villogtatásával néz farkasszemet Sugával.

-Nem tetszik valami? Féltékeny vagy, hogy a kis barátod kell -szünetet tart, és undorodva méri végig Yoongit tetőtől talpig- helyetted?-ezt a szót undorral tele köpi oda neki, majd a gyenge kis dohányzóasztalra löki Sugát minden erejével, vigyorogva. Felemeli a kezét, jelezve a biztonságiaknak. A bestia mozdulatára már ugranak is, és az az ember terem ott, akire Namjoon rábízta a fiúkat. A férfi felsegíti Sugát a törött asztalról.

-Köszönöm uram.-mondja udvariasan. Összeszedve magát, leporolja karjait, és szembe áll Jiminnel. A narancs gúnyosan vigyorogva várja következő tettét. J-hope csöndben ülve nézi az eseményeket közelében.

-Figyelj, te kis lábtörlő. -kezdi Yoongi Jiminnek intézett monológját- A külsődből nem gondoltam volna, hogy egy ilyen megrohadt személyiséged van. De ezzel nem is lenne baj, azt is mondhatom hogy tetszik. Az a baj, hogy fölényesen viselkedsz. Pedig nem olyan helyzetben vagy. Aki itt parancsol az nem te vagy. Te egy kihasználható szajha vagy. Nem tanították?-és már lendíti is karját egy Jiminnek szánt jobbos reményében. Viszont ez az ütés nem ért célba, a táncos rezzenéstelenül áll egy helyben, arcán kitörni készülő nevetés jelei fedezhetők fel. A biztonsági könnyedén, egy kézzel tartotta vissza Yoongit, hátánál fogva ruháját szinte már felemeli a padlóról. Ő próbál megszabadulni a kéztől, de az őr erre elkezdi magával vinni a kijárat felé. Yoongi még próbál kiabálni a nélküle maradt Hoseokie-nak, de a nagydarab férfi a kapuhoz érve csak lök rajta egyet, és ezzel Suga elintézte magának, hogy aznap már ne engedjék vissza.

/2\

/2\

A napnak vége, legalábbis a tanításnak. Hoseok büszkén vonul végig a kijárathoz vezető hosszú folyosón Taeval nyomában. Külsőre nem lehetne megmondani, hogy ők egy pár. De nem is nézné ki belőlük senki, hiszen Hoseok az iskola legnépszerűbb diákja. Páratlan tánctudásával nyerte el azt a hírnevet, amit jelenleg élvez. Nem kérkedik, viszont szereti ha középpontba kerül, és az esetleges bókokat sem utasítja vissza. Taehyungról sem lehet feltételezni, hogy legjobb barátjához vonzódik. Ő egy szerény de közvetlen fiú, a drámaszak legelismertebb tanulója. Tehát ez a titok csak kettejüké. Ez nem is titok, hanem inkább az életük. Ha valaki azt hiszi ismeri őket minden oldalról, akkor az téved.

Ezen a péntek délutánon is együtt mentek haza. Felkísérni soha nem szokták egymást, mivel szemben laknak egymással. Ma is így történt: mikor megérkeztek Tae és Hoseok elköszöntek, és mindenki a saját tömbjében haladt felfelé, a saját emeletére, a saját lakásába. Hogy miért nem költöztek össze, maguk sem tudják, de majd eljön az alkalom. Most még kiélvezik azt a kis privát életet, amiben a maguk dolgát teszik, de egy nap összefűzik életüket. Ezt még soha nem mondták ki, de mindketten így éreznek.
Jól esett már nekik az az akció a fiú mosdóban. Hiányzott nekik egymás teste, ez az intimebb együttlét. Év vége felé járunk, és pont egy hosszú hétvége következik. Megbeszélték hogy majd töltenek benne együtt egy kis időt, de az első napokat még pihenéssel, esetleg tanulással töltik.

Szombatra Hoseok lazítást tervezett, esetleg találkozik pár haverjával. Ismer két fiút, van hogy együtt neveznek versenyekre, vagy együtt rappelnek és írnak dalokat. Az "alvilágban" nagy a tekintélyük. Elismeri őket a többi rapper is. Bár ez J-hopenak egy hobbi, de komolyan veszi és jó is benne. Igen, Hoseok lent J-hopeként ismert. El is tervezte, felhívja társait és egyeztet velük egy közös lazulást. Összeülnek beszélgetni, iszogatni, esetleg ötletelnek új számokról.

Hoseok programja délután kezdődik. Tae kihasználja a délelőttöt, és végig alussza. Dél elmúlta után egy kicsivel fel is kel, és lassan elkezdi kelés utáni rutinjait. A fürdőben végez háromnegyed óra alatt, felöltözik, majd ennivalót keres. Egy könnyed rántottához még van elég alapanyaga, de később máshogy kell ételhez jutnia. 
Tae úgy tervezte, hogy a nap hátralevő részében tanulásra szánja magát, majd ha végzett kicsit takarít is. Szorgosan neki is látott, mert szünet után vár rá néhány fontos vizsga.

~

Egy nyugis és hangulatos bárban a félig józan csapat éppen az induláshoz szedelőzködik, hiszen a Nap már lemenőben, és a csapat feje is jobbnak látja ha inkább elindulnak hazafelé. A félig józan csapatot mondhatjuk félig részegnek is. Úgy kell elképzelni, hogy a háromból egyikük teljesen józan, a másik kellemesen iszogatott, de azért még képben volt, az alkohol csak modorára van hatással. És végül itt van szegény Hope, aki megkaparintott egy üveggel az elmehomályosító italból, viszont rá az az egy üveg is olyan hatással van, mintha a tízszeresét fogyasztotta volna el.

-Ne dobjalak haza titeket?-érdeklődik Namjoon Yoongira pillantva, miközben meglóbálja kocsikulcsát.

-Ugyan, Monster! Ne aggódj miattunk!-válaszol Suga eltökélten, hangos és határozozz hangon, egy üveget feltartva kezében-Egyébként még nem terveztem itt lezárni a bulit.-kortyint az üvegből, miután szájához emelte azt.

-Ööhmm...vagyis..?-néz rá Nam kérdően, egyik szemöldökét felhúzva.

-Tudok egy jó helyet, ami érdekelné Hoseokie-t, és akár engem is.-Hope erre a mondatra felnéz Yoongira, és csuklik egyet.-Itt van, nem messze! Gyere J-hope, menjünk, mielőtt még lemaradunk valamiről!-és Suga föltápászkodik helyéről, majd Hoseokot támogatja, nehogy hasra essen. Rap Monster ezt a jelenetet aggódva figyeli, de nem avatkozik bele.

-És...ne kísérjelek el benneteket legalább addig?-ajánlja fel Nam segítségét, míg felméri a két fiú állapotát. Megállapította hogy Hope nem túl stabil, és Suga nem bírja egyedül. A fiúk közé áll, és bebújik karjaik alá, hogy tudjanak rá támaszkodni.

-Ha gondolod...de vigyázz, mert könnyen rád tapadnak ott!-Yoongi hangos szaggatott nevetésben tör ki mondata végén, amit Nam végképp nem ért, de betudja az alkohol mellékhatásának.

-Akkor, merre?-kérdi RapMon mikor már az utcán ácsorognak.

-Gyere csak utánam!-indul meg Suga határozott léptekkel az utca túloldalára, magával rángatva a többieket. Namjoon nem foglakozik Sugával, inkább azon mesterkedik, hogyan fogja J-hope-ot, hogy minél előbb átérjenek az úttesten.

-Mi a fasz bajod van, te barom?! Nem látod hogy Min Suga éppen átkel az úton?!-hallja meg Mone Yoongi fenyegető és ingerült hangját, majd odapillant. Suga éppen egy autóssal vitázik, aki vadul nyomja a dudát. A sofőr arcát nem látja, mert a reflektor szemébe világít, de búzgón kezd a kocsi irányába mutogatni, hogy elnézést kérjen barátja nevében. Gyors léptekkel próbálja utolérni barátját, míg a másikat húzza maga mellett. Fellöki őket a járdára, és szusszan egyet. Eközben persze Suga nem áll meg, még mindig eltökélten lépked feltehetően a hely irányába, amiről beszélt. Namjoon összeszedi magát és Hope-ot, majd követi társát.

-Igen, baby!-kiáltja el magát Suga, jelezve hogy megérkeztek. Egy gazdagon kivilágított szórakozóhelyre érkeztek, ahol feltűnően csak férfiak tartózkodnak.

-Ez most komoly?-néz be Nam a bejáraton keresztül a helyre, és értetlen fejjel néz Yoongira.

-Gyere Hoseokie, megmutatom hogyan kell szórakozni és élvezni az életet!-elkapja Hope karját és kirántja Mone tartó kezei közül, közben figyelmen kívül hagyva Nam előzőleg feltett kérdését.

-Rendben, én nem szólok bele hogy mit csinálj. Viszont Hoseokra nagyon vigyázz! Figyelj rá, és ne engedd hogy valami hülyeséget csináljon!-köti Yoongi orrára, megragadva vállát és közvetlenül a szemébe nézve beszél, ezzel nyomatékosítva komolyságát.

-Jó, jó, tisztában vagyok vele!-söpri le Namjoon kezeit magáról-De nem vagyunk szűz kisfiúk, és megérdemli a szórakozást!

-Oké, de attól még nem tartom jó ötletenk.-sóhajt RapMon. -Kérem, vigyázzon erre a két balfékre, nem akarom hogy bajba keveredjenek.-sétál a kapuban álló biztonságihoz, és kezd a pénztárcájából előkeresni némi pénzt.

-Kérem uram, erre nincs szükség. Ez a munkám.-nyugatatja meg a kétségbeesett Namjoont, majd védelme alá veszi a két fiút.

-Nagyon köszönöm!-hajol meg Nam szinte már a srácok helyett is.-Yoongi, vedd komolyan amit mondtam. A szemed Hope-on, és ne csinálj olyat amit még megbánhattok.-lép oda utoljára barátaihoz, majd elköszön és elhagyja a helyszínt.

-Uraim, erre tessék!-kíséri helyükre a megrészegült párost. Egy színpadhoz meglehetősen közeli asztalhoz ülteti őket, majd a biztonsági visszatér eredeti helyére.

-Hobi, látod azt a kis huncut narancsfejet?-mutat Yoongi újdonsült kiszemeltjére, és közben oldalba löki Hoseokot, amivel eléri hogy figyeljen rá. A narancs tincsekben pompázó angyali mosolyú ördög olyan beleéléssel táncol, hogy egyből felhívja magára tánckirályunk figyelmét is.
A fiúk bánatára éppen váltás volt, ezért célpontjuknak el kellett hagynia az emelvényt, és a srácok szem elől tévesztették. Yoongit a fiú elbűvölő mosolya és formás teste ejtette rabul többnyire, viszont Hoseoknak elképesztő táncától esett le az álla. Neki meg sem fordultak bódult fejében azok a mocskos gondolatok, amik Sugáéban viszont igen. Előfordul hogy megnéz más férfiakat is, viszont szívében csak egy embernek van hely, ami már foglalt. Tudtára akarta adni mennyire szereti, de előfordul hogy hibázik, viszont szerelme mégsem szól érte.

Míg Hoseok ezen mereng kómás elmével, addig táncosunk intézkedésbe kezd.

-Az az asztal az enyém!-mutogat kis társaságunk felé buzgón és magabiztosan, izzadságcseppektől csillogó arccal.

-Mit képzelsz magadról, te kis senki?! Azt hiszed idejössz és máris megkapsz akármit?? Ahoz hogy kiérdemelj egy olyan társaságot, keményen kell dolgozni, és a ranglétrán hosszú az út a csúcsig!-veszekedik vele kollégája-Amúgy is, én előbb kinéztem magamnak őket!

-Ugyan drága, téged észre sem vettek!-röhögi körbe még mindig öntelten-Nem láttad hogy rám folyatták a nyálukat?-néz vetélytársára lenézően, és elindul asztaluk irányába.

-Park Jimin! Azonnal gyere vissza te utolsó hímringyó!-Jimin viszont ördögi mosolyával hagyja el a pihenőhelyet, és hátrafordulva "elköszön":

-Pá-Pá, ribikék!-integet gúnyos mosollyal, majd megfordul, és válla fölött még búcsúzóul beint egyet.

/1\

/1\

A tanár háttal az osztálynak ír egyenleteket a táblára. Az osztály csendben körmöl. Mi hátul szemezünk Hoseokkal. Én szenvedve tűrtőztetem magam, és minden percben az órát lesem, hogy mennyi idő van még hátra. A kicsengő a megváltást jelenti számomra. Fel is ugrottam székemről és rántottam magam után barátomat. Még senki nem volt a folyosón, tehát észrevétlenül szivároghattunk be a férfi mosdóba. Jobb helyet nem találtam, szükségeim kielégítésére ez is tökéletes helyszín.

-Rendesen felhúztál-morgom zihálva, míg betuszkolom magunkat egy fülkébe. Ő elégedett perverz mosolyával jelzi, hogy benne van a játékban. Sőt, azt sugallja hogy nagyon örül magának, mivel sikerült elérnie célját. Mint mindig.

-Ne csak állj ott, segíts rajtam!-kezdek hisztizni.

-Hiszen te vagy az, aki áll-néz le arra a bizonyos álló pontomra, és végre elkezdi hasznosítani magát. Lassan vezeti rá kezét, és egyre keményebb leszek. Gyönyöröm közben észbe kaptam, és leellenőrzöm hogy vele mi a helyzet. Nála sincsenek másképp a dolgok, ezért gondoltam én is segítek neki. Amúgy sem bírtam ki anélkül, hogy ne érjek hozzá, ha egyszer olyan csábító. Az ég felé néz és felmorran. Most kiegyenlítettem. Persze eközben ő sem pihen, és éppen nadrágomat gombolja ki türelmetlenül, hogy utána térdig lehúzhassa rólam. Nincs szükség teljes levetkőzésre, amúgy sincs rá igény se lehetőség. Csak meg kell teremteni a hozzáférést a létfontosságú helyekhez. Ő meg is tette. Már boxeremben mászkál ujjaival. Mivel hangomat nem bírom tovább visszatartani, ezért jobb ötletnek láttam hogy szájába lihegjek. Szívesen fogadott ott is, és be is engedte nyelvemet és kéjes nyögéseimet. Alig bírtam magammal. Mikor az ajtóhoz nyomott, és kemény farkát az enyémhez nyomta, ott betelt a pohár.
Most én simultam az ő testéhez, azzal a céllal, hogy leültessem a WC fedőjére. Sikerrel jártam, és vadul tolakodtam nemi szervéhez. Nem segített, megvárta míg leszenvedem róla alsóját, közben arcomat vizsgálta. Engem nem zavart, szeretem érezni hogy érdeklem őt.

Tövénél rámarkoltam izgatott tagjára, és nyelvemmel játszani kezdtem vele, mint egy nyalókával. Vigyorogva kaptam fel a fejem, hogy megpillanthassam élvezkedő fejét. Nem volt rá szükség, mert a hangjaiból ki tudtam szűrni, hogy jó munkát végzek, de mégis jól esett végignézni testén. Nem sokat hezitáltam, számba vettem és folytattam elkezdett feladatomat. Ő hajamba vezette ujjait. Nem erőszakoskodott, csak simogatta tincseimet. Gyengéden tartotta velem a kapcsolatot.
Másik kezem nem volt tétlen, magamat kezdtem felkészíteni, hogy ez már ne vegyen el tőlünk értékes perceket. Ezt a műveletet két percig bírtuk folyamatosan, aztán hajam erősebb húzásával ő is jelzett, hogy belevághatnánk már. Egyetértek vele, én is kész vagyok.
Mily meglepő, átvette az irányítást. Felállt eddigi helyéről és megfordított. Így háttal voltam neki, és a fülke oldalának támaszkodtam kezeimmel. Egy csókot még így is kierőszakolt, tehát mielőtt belém hatolt volna, hátrafodította a fejem és számba dugta nyelvét. Nem érdekelte hogy előbb még másik szerve volt a számban, olyan szenvedéllyel falt, mintha meg akarna enni. Imádom hangulata ingadozását. Előbb még simogatva élvezte játékunkat, most pedig dominánsan uralkodik, és határozottan elmerül bennem. Derekamnál fogva biztosította fogásomat, én eközben pedig körmeimet a fülke oldalán végighúzva próbáltam megszokni jelenlétét a testemben. Nem mondom hogy rosszul esik, de az első fél perc kellemetlen. Míg várta hogy mozoghasson, addig engem kényeztetve vezette kezét oda, ahol nagyon kemény, és most ő játszadozott el velem. Észre sem vettem mikor kezdte el ringatni csípőjét, éppen józan eszem megtartásával küzdöttem.
Egyszer csak elengedte férfiasságomat, aminek titokban hálád adtam, mert a tempó már túl gyorsnak bizonyult. Karom alatt hátrapillantottam, és azt láttam, hogy egyenruhája zsebéből előkap egy kis kézi tükröt. Ez kissé meglepett, de megkérdőjelezésre nem hagyott időt.

-Tessékh, ezt fogd megh.-küszködött a levegővel ő is.-Szeretnémh látni a pofidath, mikor a csúcsra érszh.-vigyorgott a szemembe immár a tükrön keresztül. Teljesítettem kérését, úgy tartottam a kis tárgyat, hogy jól lássuk egymást.

Hangunk visszafojtásával már nem is próbálkoztunk, a kontrollt magunk felett elvesztettük. Borzasztó nagy szerencsénk volt, hogy ebben a szünetben senkinek nem volt kedve könnyíteni magán.

Mindketten közel álltunk a megváltó pillanathoz. Próbáltam kezelni egyre mélyebbre hatoló lökéseit, de hogyan tudtam volna? Azt a pontot annyiszor eltalálta, és olyan precízen, hogy abban a pillanatban kitüntettem volna érte. A vége felé haladva egyszerre néztünk össze a tükör segítségével, és láthattuk egymást arcát, ahogy egymástól járunk a fellegekben. Jó ötlet volt ez az eszköz tőle, irigylem az ilyen gondolataiért. Láttam szemében megcsillanni a gyönyört, és ez pluszt adott a merev tagja által nyújtott érzéshez. Iránta érzett szerelmem "jele" a falon is meglátszott, hiszen nedvemnek nem igazán volt választása máshova kerülni.

-Szeretlek, kis Taém.-vont magához, és összeérintettük orrunkat.

-Köszönöm, hogy kielégítetted vágyam-néztem mélyen barna szemeibe, és el is vesztem bennük.

-Ne köszönd. A szerelmem vagy. Én izgattalak fel órán, nem emlékszel?-válaszolt csintalan mosollyal.

-De...pontosan emlékszek, te őrült.-vigyorodok el, és megpuszilom mosolygó ajkait.

-Öltözz fel, én addig kezdek valamit ezzel-nézett végig rajtam, majd mutatott kis nyomomra a falon.
Még a fülkében becsatoltam nadrágom és megigazítottam ingemet, aztán mentem a csaphoz. Kezet és arcot mostam, majd barátom által széttúrt hajamat tettem rendbe kicsit. Visszaléptem hozzá, és megnéztem ő hogy halad. Hátulról öleltem át, szorosan magamhoz húzva, és válla fölött bizonyosodtam meg róla, hogy eltakarította a bizonyítékot.

-Ügyes vagy.-súgom fülébe, és mögé puszilok. Elégedetten morog. Ezt is annyira imádom.-Ez még nálam van. Vigyázz rá, mert még hasznos lehet máskor is.-csúsztatom vissza a kis tükröt zakója zsebébe.

-Mindig nálam van, csak eddig elfelejtettem használni-nevet fel, és felém fordul.-Induljunk picim, mert elkésünk az óráról.-kaptam egy utolsó csókot, és úgy hagytuk el a helyszínt, mintha mi sem történt volna.