/1\

/1\

A tanár háttal az osztálynak ír egyenleteket a táblára. Az osztály csendben körmöl. Mi hátul szemezünk Hoseokkal. Én szenvedve tűrtőztetem magam, és minden percben az órát lesem, hogy mennyi idő van még hátra. A kicsengő a megváltást jelenti számomra. Fel is ugrottam székemről és rántottam magam után barátomat. Még senki nem volt a folyosón, tehát észrevétlenül szivároghattunk be a férfi mosdóba. Jobb helyet nem találtam, szükségeim kielégítésére ez is tökéletes helyszín.

-Rendesen felhúztál-morgom zihálva, míg betuszkolom magunkat egy fülkébe. Ő elégedett perverz mosolyával jelzi, hogy benne van a játékban. Sőt, azt sugallja hogy nagyon örül magának, mivel sikerült elérnie célját. Mint mindig.

-Ne csak állj ott, segíts rajtam!-kezdek hisztizni.

-Hiszen te vagy az, aki áll-néz le arra a bizonyos álló pontomra, és végre elkezdi hasznosítani magát. Lassan vezeti rá kezét, és egyre keményebb leszek. Gyönyöröm közben észbe kaptam, és leellenőrzöm hogy vele mi a helyzet. Nála sincsenek másképp a dolgok, ezért gondoltam én is segítek neki. Amúgy sem bírtam ki anélkül, hogy ne érjek hozzá, ha egyszer olyan csábító. Az ég felé néz és felmorran. Most kiegyenlítettem. Persze eközben ő sem pihen, és éppen nadrágomat gombolja ki türelmetlenül, hogy utána térdig lehúzhassa rólam. Nincs szükség teljes levetkőzésre, amúgy sincs rá igény se lehetőség. Csak meg kell teremteni a hozzáférést a létfontosságú helyekhez. Ő meg is tette. Már boxeremben mászkál ujjaival. Mivel hangomat nem bírom tovább visszatartani, ezért jobb ötletnek láttam hogy szájába lihegjek. Szívesen fogadott ott is, és be is engedte nyelvemet és kéjes nyögéseimet. Alig bírtam magammal. Mikor az ajtóhoz nyomott, és kemény farkát az enyémhez nyomta, ott betelt a pohár.
Most én simultam az ő testéhez, azzal a céllal, hogy leültessem a WC fedőjére. Sikerrel jártam, és vadul tolakodtam nemi szervéhez. Nem segített, megvárta míg leszenvedem róla alsóját, közben arcomat vizsgálta. Engem nem zavart, szeretem érezni hogy érdeklem őt.

Tövénél rámarkoltam izgatott tagjára, és nyelvemmel játszani kezdtem vele, mint egy nyalókával. Vigyorogva kaptam fel a fejem, hogy megpillanthassam élvezkedő fejét. Nem volt rá szükség, mert a hangjaiból ki tudtam szűrni, hogy jó munkát végzek, de mégis jól esett végignézni testén. Nem sokat hezitáltam, számba vettem és folytattam elkezdett feladatomat. Ő hajamba vezette ujjait. Nem erőszakoskodott, csak simogatta tincseimet. Gyengéden tartotta velem a kapcsolatot.
Másik kezem nem volt tétlen, magamat kezdtem felkészíteni, hogy ez már ne vegyen el tőlünk értékes perceket. Ezt a műveletet két percig bírtuk folyamatosan, aztán hajam erősebb húzásával ő is jelzett, hogy belevághatnánk már. Egyetértek vele, én is kész vagyok.
Mily meglepő, átvette az irányítást. Felállt eddigi helyéről és megfordított. Így háttal voltam neki, és a fülke oldalának támaszkodtam kezeimmel. Egy csókot még így is kierőszakolt, tehát mielőtt belém hatolt volna, hátrafodította a fejem és számba dugta nyelvét. Nem érdekelte hogy előbb még másik szerve volt a számban, olyan szenvedéllyel falt, mintha meg akarna enni. Imádom hangulata ingadozását. Előbb még simogatva élvezte játékunkat, most pedig dominánsan uralkodik, és határozottan elmerül bennem. Derekamnál fogva biztosította fogásomat, én eközben pedig körmeimet a fülke oldalán végighúzva próbáltam megszokni jelenlétét a testemben. Nem mondom hogy rosszul esik, de az első fél perc kellemetlen. Míg várta hogy mozoghasson, addig engem kényeztetve vezette kezét oda, ahol nagyon kemény, és most ő játszadozott el velem. Észre sem vettem mikor kezdte el ringatni csípőjét, éppen józan eszem megtartásával küzdöttem.
Egyszer csak elengedte férfiasságomat, aminek titokban hálád adtam, mert a tempó már túl gyorsnak bizonyult. Karom alatt hátrapillantottam, és azt láttam, hogy egyenruhája zsebéből előkap egy kis kézi tükröt. Ez kissé meglepett, de megkérdőjelezésre nem hagyott időt.

-Tessékh, ezt fogd megh.-küszködött a levegővel ő is.-Szeretnémh látni a pofidath, mikor a csúcsra érszh.-vigyorgott a szemembe immár a tükrön keresztül. Teljesítettem kérését, úgy tartottam a kis tárgyat, hogy jól lássuk egymást.

Hangunk visszafojtásával már nem is próbálkoztunk, a kontrollt magunk felett elvesztettük. Borzasztó nagy szerencsénk volt, hogy ebben a szünetben senkinek nem volt kedve könnyíteni magán.

Mindketten közel álltunk a megváltó pillanathoz. Próbáltam kezelni egyre mélyebbre hatoló lökéseit, de hogyan tudtam volna? Azt a pontot annyiszor eltalálta, és olyan precízen, hogy abban a pillanatban kitüntettem volna érte. A vége felé haladva egyszerre néztünk össze a tükör segítségével, és láthattuk egymást arcát, ahogy egymástól járunk a fellegekben. Jó ötlet volt ez az eszköz tőle, irigylem az ilyen gondolataiért. Láttam szemében megcsillanni a gyönyört, és ez pluszt adott a merev tagja által nyújtott érzéshez. Iránta érzett szerelmem "jele" a falon is meglátszott, hiszen nedvemnek nem igazán volt választása máshova kerülni.

-Szeretlek, kis Taém.-vont magához, és összeérintettük orrunkat.

-Köszönöm, hogy kielégítetted vágyam-néztem mélyen barna szemeibe, és el is vesztem bennük.

-Ne köszönd. A szerelmem vagy. Én izgattalak fel órán, nem emlékszel?-válaszolt csintalan mosollyal.

-De...pontosan emlékszek, te őrült.-vigyorodok el, és megpuszilom mosolygó ajkait.

-Öltözz fel, én addig kezdek valamit ezzel-nézett végig rajtam, majd mutatott kis nyomomra a falon.
Még a fülkében becsatoltam nadrágom és megigazítottam ingemet, aztán mentem a csaphoz. Kezet és arcot mostam, majd barátom által széttúrt hajamat tettem rendbe kicsit. Visszaléptem hozzá, és megnéztem ő hogy halad. Hátulról öleltem át, szorosan magamhoz húzva, és válla fölött bizonyosodtam meg róla, hogy eltakarította a bizonyítékot.

-Ügyes vagy.-súgom fülébe, és mögé puszilok. Elégedetten morog. Ezt is annyira imádom.-Ez még nálam van. Vigyázz rá, mert még hasznos lehet máskor is.-csúsztatom vissza a kis tükröt zakója zsebébe.

-Mindig nálam van, csak eddig elfelejtettem használni-nevet fel, és felém fordul.-Induljunk picim, mert elkésünk az óráról.-kaptam egy utolsó csókot, és úgy hagytuk el a helyszínt, mintha mi sem történt volna.