#3 Nem gondoltam volna

#3 Nem gondoltam volna

Mingi

Leellenőriztem milyenek lettek a fotók, és a legjobbakból küldtem otthonra párat. Visszacsúsztattam mobilomat helyére, és hozzákezdtem rendelésem fogyasztásához. A csészét számhoz emelve pillantottam körbe a kávézóban, hogy minden porcikámmal átszellemüljek. De egy, az én irányomba csörtető fiúra lettem figyelmes. Nem is tudom mit érzek, meglepettség és némi félelem érzése kavarog most bennem. Még mindig a csésze mögül bámulom ahogy egyre közelebb és közelebb ér. Mozdulni nem merek, csak a gyanús alak tekintetét viszonzom.

Hoseok

Wow... Ilyen aranyos lányt régen láttam... Pedig régi barátnőim sem voltak olyan csúnyák, de őt össze se lehet velük hasonlítani. Még az ünnepségeken sem akad meg a szemem a lánycsapatokon, amikor éppen a színpadon vonaglanak miniszoknyákban. Ők nekem abszolút nem jönnek be. Debütkor még álmodoztam, hogyha híres leszek majd megtalálom a tökéletes szerelmet. De ezt az érzést gyorsan el is kellett nyomnom, hiszen esély ilyen beosztások mellett nincs rá. Eddig tökéletesen sikerült kontrollálnom magam barátaim, családom, és rajongóink szeretetének köszönhetően. Nem is sóvárogtam a szerelem iránt. De amint ide beléptünk, és megláttam azt a cukin telefonjába mosolygó lányt, hirtelen felszínre tört egy nagyon erős érzés. Testem megdermedt, lábaim földbe gyökereztek és csak gyönyörködni tudtam benne. El is felejtettem miért jöttünk ide. Új célt tűztem ki magam elé, méghozzá a lány megismerését. Legalább a hangját hadd hallgassam meg egyszer. Útnak is eredtem, igazából lábaim magamtól vittek. Biztosan félelmetes látvány egy hülyén vigyorgó srác közeledése, de nem tehetek róla. Látom hogy ő is észrevesz, de szegénykém ledermedt. Nem akarom megijeszteni. Mindjárt meg is mutatom milyen udvarias vagyok, és hogy semmi oka az aggodalomra. Várjunk csak...miért változik ilyen gyorsan hangulata? Elejtette a csészét...arca lesápadt és szemei kikerekedtek... Lehet van igazság abban amit mindig mondanak..? De azért ennyire nem lehetek csúnya...vagy mégis?

Mingi

Rendbeeen...nyugalooom..huhh. Szépen egyenletesen, nagy levegő be, és kifúj... Én erre nem készültem fel!! Egy átlagos kis senki vagyok, nem érdemlem meg!!! Francba...valami van a kezemmel. Ohh, szép! Ráömlött a finom kávém. De van ennél nagyobb baj!!! Mi a francot keres itt a legnagyobb példaképeim egyike?! És miért pont Jung Hoseok?! Nagyszerű...érzem hogy a sápadt képem most már ég a vörösségtől. Mit csináljak most?

Hoseok

Szegénykém. Már megint kiment a fejemből, hogy híres vagyok, vagy mi, és hogy lehet ő is a mi kis ARMY-jaink egyike. De ez csak még jobb! Azt hittem már velem van a baj. Ilyen csodás emberek is szeretnek minket...ez annyira jó érzés! Segítek neki rendbe szedni magát, aztán megnyugtatom.
-Hello! Ne ijedj meg, semmi rosszat nem akarok.-mosolyogtam rá olyan szélesen, amennyire csak tudtam, miközben asztala felé nyúltam egy szalvétáért. Most látom a kitűzőit! Tényleg ARMY! És...várjunk csak, az ott én vagyok? De édes, akkor még lehet ebből a kapcsolatból valami.
-Tetszik a kitűződ.-hunyorogtam rá még mindig vigyorogva, remélve ezzel kicsit oldom feszültségét. Lassan nyúltam kezéért, hogy letörölgethessem a miattam ráömlő italt.
-Nem fáj?
-M-m-micsoda?-kis ártatlan, szerintem még nem fogja fel a történteket.
-A kezed. Nem volt forró a kávé?-kérdeztem aggódva, mert kicsit vörös volt kezén a bőr. De nem csak ott. Arca is kipirult, mintha nyár lenne. Szegény, erre biztosan nem számított. Megmutatom neki hogy nem kell másképpen kezelnie, csak mert a rajongóm. De hirtelen felszólalt:
-Elnézést kérek a viselkedésemért! Nem gondoltam hogy ez valaha is megtörténik velem, pedig sokszor képzeltem már el. Nem tudom hogyan kéne viselkednem, ezért ezt kérlek nézd el nekem!-zihálja. Az izgatottságtól és a hadarástól kicsit nehezen kap levegőt, de folytatja.
-Mindenkit tisztelek a csapatból, egyenlően szeretlek titeket, ti adtok nekem erőt minden nap! De valahogy te vagy az, akivel a legjobban azonosulni tudok...szeretlek Oppa!.... Ohh..bo-bocsánat...-itt muszáj elmosolyodnom.

Egyrészt mert hihetetlen aranyos, másrészt mert én is a pirulás szélén állok.
-Ugyan már. Azért csináljuk hogy örömet okozzunk-mosolyodtam el bíztatóan. Szegény a földet célozza tekintetével. Hagyom kicsit megnyugodni, addig feltörlöm az asztalát.
-Hoseok!! Az Isten szerelmére, mit csináltál szegénnyel?!-hallom társam nem egészen nyugodt hangját.

Mingi

Ettől féltem. Tudtam hogy nem mászkálhat egymagában csak úgy, éreztem hogy itt van még vele valaki. De amint meghallottam Namjoon hangját, megnyugodtam. Bár ő kissé mérges volt, de attól még örültem neki.
-Szia! Nem tudom mit csinált veled Hope, de elnézést az ő nevében is.-pillantott végig rajtam, és az asztalt törölgető Hobin. Tekintete azt sugallja, mintha már hozzászokott volna az ilyenekhez, és nincs rajta annyira meglepődve.
-Nézd csak, ő is ARMY.-súgta oda RapMonnak, és felvett egy olyan tekintetet, mintha megszállta volna valami. Elég furcsán viselkedik, a megszokottnál is furcsábban. Valami nincs rendben, nagyon el van varázsolva.

RapMon

Okés, most megértettem mire mondta Hobi a sorban állva hogy szép. De szegény lányt úgy letámadta, örüljünk hogy nem ájult el. Nagyon régen láttam Hoseokie-t ilyen állapotban. Azt hiszem nyugodtan megállapíthatom hogy szerelmes. Olyan aranyosan néznek most egymásra, nem is tudom ki van jobban zavarban. Eldöntöttem, hogy kiállok értük, megvédem őket a médiától, és megteszek mindent boldogságukért. Engem is elkapott ez az elvarázsolt érzés, nagyon megható tud lenni. Mikor újra magamhoz tértem próbáltam megszakítani a csendet köztük.
-Akkor ha jól sejtem nekünk már nem kell bemutatkoznunk, viszont mondd csak, mi hogy hívhatunk téged?-kérdezem immár nyugodtan és egy pillantást vetettem kitűzőire.
-Jajj, bocsánat...én Mingi vagyok...Kwon Mingi-mondta lesütött szemmel, mert már nem bírta Hope tekintetét állni.
-Mingi... Édes név.-szólalt meg váratlanul Hoseok.
-Okés srácok. Mindjárt jövök, elhozom a rendelésünket. Itt hagyhatlak benneteket addig, igaz?-pillantottam hátra sejtelmesen, és már ott sem voltam.

Hoseok

-Kérdezhetek, Mingi?-kérdeztem tőle, hogy ne érjék váratlanul kérdéseim.
-Persze.-mondta halkan, piros pofival, és félénken rám emelte tekintetét.
-Innen származol? Csak mert a neved is koreai, és a nyelvet is szépen beszéled, viszont az itteni lányoknál sokkal szebb vagy.-kérdezem mosolyra húzva számat. Remélem annyira nem ejtettem zavarba.
-Igen, a nevem. Nagyszüleim innen származnak, viszont apukám Európában született, és ott ismerkedett meg anyával. Tehát én csak félig vagyok koreai.-kicsit már kezdett feloldódni, de még látom rajta hogy nehezen kezeli a helyzetet.
-Értem. És mi járatban errefelé? Nyaralás? Származástanulmányozás?-kérdésem közben eszembe jutott, hogy valószínűleg nem marad sokáig a városban, ezért kicsit aggódok. De remélem válasza más lesz. Látom bőröndje is van, ezek szerint most érkezett. Akkor értem miért ilyen nagy rajta a nyomás. De mindent elkövetek hogy mellettem nyugodt legyen.
-Igazság szerint munkaügyben vagyok itt. Frissen végzett informatikus vagyok.
-Valóban?-lettem hirtelen irtó boldog, és megcsillant szememben a remény. Szaladtam volna Namhoz, de szerencsére pont most ért vissza.
-Héj, RapMon, ugye hallottad?!-kiabáltam rá izgatottan leaderemre.
-Nem egészen. Na, avassatok be engem is.
-Mingi informatikus! Úgy hallottam PD-nim-től, hogy a vállalatnak szüksége van egy jó informatikusra.-mondatom végére alig bírok magammal, majd' leesek székemről.
-Jól tudod, nekem is panaszkodott már erről. Azt mondják, hogy a hivatalos weboldalak gyakran összeomlanak, és nincs aki stabilizálja őket. Ez az ARMYknak is kellemetlenséget okoz, igaz Mingi?
-Igaz...én is észrevettem már, és elgondolkoztam, hogyan lehetne kijavítani...de álmaimban sem gondoltam volna, hogy esetleg én kapom ezt a feladatot...-szegényt megint elvesztettük, valószínűleg kell egy kis idő míg feldolgozza. Addig megosztom Namjoonnal terveimet.
-Figyelj Nam. Amit most mondok, mindennél komolyabban gondolom. Ez a lány egy angyali csoda, valaki fentről küldte, az biztos. Én nem akarom elveszíteni. Kérlek, vigyük el a főnökhöz, és mutassuk be neki. Mindenki jól járna. A főnök is boldog lenne, Minginek is lenne egy jó állása, és végül én lennék a legboldogabb.

RapMon

-Nyugodj meg barátom. Tudom. Már most látom rajtad mennyire szereted, pedig alig negyed órája láttad meg először. Ilyen őszinte beszédhez is rég volt szerencsém. Mikor csak csöndben néztétek egymást, akkor eldöntöttem hogy mellétek állok.-néztem hálával teli szemeibe. Megöleltem és megveregettem hátát.
-Nos, Mingi? Mit szólsz? Velünk tartasz új munkahelyedre?-nyúltam felé, hogy felsegítsem helyéről. Válaszul egy biccentést kaptam, viszont akkora mosollyal társítva, ami még Hopiét is megszégyeníti.