Bevezetés

Bevezetés

Frissen végzett informatikus, több tudással is a fejemben, többek között a nyelvek, amiket imádok tanulni, ezek közül is a koreai a kedvenc. Ez lennék én, Kwon MinGi, egy hatalmas fangirl, többek között ARMY. Hogy is ne lennék, hiszen aki megismeri Őket elsőre megkedveli személyüket. Rengetegszer elmélkedek rajta, hogy milyen lenne a velük való tökéletes találkozás. Különböző szituációkba képzelem magam velük, és egyszerűen mindig elkap a fangörcs. De gondolom nem ismeretlen az érzés...

Európában születtem, de mint nevemen is látszik, van bennem ázsiai vér is. Hobbijaim a tánc(amit szintén Nekik köszönhetek), zenék hallgatása(nem, nem csak k-pop, nyugi, csak mostanában az nagyobb mennyiségben), vicces videók felfedezése és megosztása barátaimmal, hogy utána együtt égjünk ki rajtuk. Nem vetem meg a yaoit sem, elvégre van egy kisebb mangagyűjteményem a kedvencemből, amit nagy gonddal szereztem be és féltve őrzök a kis rózsaszín szekrényemben az ágy mellett. Deee, ez lehet nem ide tartozik. És végül a programozás, amit már a munkámnak mondok inkább, hiszen nem is akármiért utazok most Dél-Korea fővárosába. Munkát keresek, egy biztos pozíciót. Nem tudom hol, de itt próbálok először szerencsét. Elég spontán indultam, hisz otthon csak mondtam anyukáméknak, hogy mi lenne ha keresnék egy jó állást, ők persze vidáman értettek velem egyet. Ezért már bújtam is a netet, hogy felkeressem barátnőmet, aki jó a témában, hiszen ő maga egy légi utaskísérő. Kiskorunkban már terveztük az utazást, és most végre azzal kereshetem meg hogy vágjunk bele álmaink megvalósításába. Ezért elmentem hozzá, és együtt kerestük az igazit. Volt némi pénzem a nyári munkákból, kisebb cégeknek kreáltam programokat, és ők meg is díjaztak egy utazásra való összeggel. Imádom a munkám :D .
Estére megtaláltuk és le is foglaltuk. Megbeszéltük, hogy majd a reptéren hol találkozunk. Ő nem tudott velem ott maradni Szöulban, hiszen neki már elég szép karriere volt ott felépítve, de remélem majd ezen még tudunk változtatni, hiszen a terveim már megvannak.
Egy hetem volt összekészülni, felfrissíteni a nyelvtudásom és lassan elbúcsúzkodni barátaimtól és családomtól. Úgy beszéltem meg velük, ha bejön a tervem, akkor én szerzek egy jó melót, veszek egy házat és letelepedek. Majd ha már minden szépen megy, és úgy látom itt az ideje, hívom a barátaimat magam után és együtt élünk majd kint. Meg nem ám egy kis szobát akarok bérelni. Nagy terveim vannak, ha már ilyenre költekezek, akkor egy rendes házat akarok, amit majd együtt uralunk, mint egy minibirodalom. A mi bázisunk lenne, ahol saját szabályok lennének, és persze a legjobb az lenne, hogy közös. A berendezés meg...huhh, már most látom *-*. Szóval így tervezgettem és álmodoztam otthon a szobámban az ágyon heverészve. Most már a gépen ülök, nem rég szálltam fel. Őszintén szólva hiányzik otthonom, nem szeretek elszakadni a jól megszokott dolgoktól. Az ismeretlenektől van, hogy rettegek, de ez most nem olyan. Bár gyomrom görcsben, de arcomon letörölhetetlen mosoly látszott. Repülni is most repülök először, de szerencsére barátnőm megnyugtatott. Ott sündörgött körülöttem, minden kívánságomat teljesítette, csak hogy ne figyeljek idegességemre. Út közben beszélgettünk is, felmerült a téma, hogy mi lenne ha végre találkoznék a BTS-el, hiszen ha már ott vagyok, megvan rá az esély. Még mindig imádunk játszadozni a gondolattal :).
De sajnos nem tudott végig mellettem lenni, hiszen kötelességeit kellett végeznie, amit meg is értek. Látszik hogy szereti munkáját. Én is ilyen akarok lenni. Ezért elhatároztam hogy munkahelyemen mindent beleadok, és bizonyítani fogom hogy szeretem amit csinálok. Már csak remélem hogy találok is ilyen helyet, és hogy minden rendben fog zajlani.

Még kicsit beszéltem barátaimmal, anyát is megnyugtattam, de hamar elálmosodtam. Lecsuktam imádott laptopomat, és másik kedvenc tevékenységemet űztem. Az alvást.